Szinte hihetetlen, hogy mennyire vártuk ezt a hosszú hétvégét. Már előre beírtuk magunkat a trip naptárba, és én a magam részéről számoltam vissza a napokat. Az utolsó 3 napban már teljesen hülyék voltunk Druszával, és értelmetlen esemeseket írtunk egymásnak, miben leginkább erőlködést imitáló, összefüggéstelen szavak voltak (cáááászááátrixxxxx).
Persze az időnek az a dolga, hogy teljen, és jó munkát is végzet, mert egyszer csak azon kaptam magam, hogy 3 vagonnyi mászó- és kempingfelszerelést, na meg fejenként 50kilo kaját próbálunk begyömöszölni 4-en édesanyám csöpp kis Corsájába…fejenként egy karton vizet se felejtsük el megemlíteni. Nagy nehezen elindultunk, és semmit (és senkit nem hagytunk hátra). Velünk tartott Palásti Norbert, és Dudás Máté. Ők még nem voltak Misja Pecen, és más ilyen komoly sportmászó helyen, ezért kicsit olyan érzés volt mintha Druszával vén rókák lennénk kiknek majd minden lépését, tanácsát figyelik. Eszembe jutott, mikor kis Zsoltit vitték ki a nagy Gyula és Csabi…jó érzés volt. Az utazás kellemesen és hál’Istennek gyorsan telt. Sajnos az országból nem láttunk semmit, mert sötét volt, viszont a tehenészeteknél rendkívül intenzív lett egy másik érzékszervünk…semmi baj Norbi :D
Este 10-re megérkeztünk,felkaptuk az alvós cókmókot és elindultunk a szikla alá…ja igen 4 napnyi tilosban vadkempingezés és szabadég alatt alvás (bivakolás) következett. Sokat nem kellett túráznunk max 8percet, de annál kaptatósabb terepen…jó, gyenge vagyok és nyávogós… J Szerencsére srácok csak a sziklák körvonalát látták a nagy feketeségben,így holnap nagyobbat fog ütni majd pirkadatkor, amikor felkelnek és meglátják, ahogy a sziklaóriások föléjük tornyosulnak. Nekem is van egy ilyen élményem, még pedig Jenci barátommal régen hasonló képen nézhettünk körbe először Rax parkolójából, miután kikeltünk a sátorból.
Ezután minden reggel a madarak csivitelésére ébredtünk, ami így kellemesnek hangozhat, csak éppen halálfélelmünk volt, amikor is elengedték kloákájukat szikla odúiból, és kisebb fáiról, viszont az óriási, vajasra kidülledt, baromba puffadt áthajlások miatt nem láttuk,hogy ami lefelé pottyan, az hol toccsan. Reggelit mindig a kocsi mellett költöttük el Joci,Geri (aki 14 éves és még nálam is másfél fejjel kisebb) Orsi, Roli alkotta másik magyar brigád mellett.
Szombati nap nagyszerűnek ígérkezett. Sehol egy árva, kósza felhő, és már reggel 9kor erősen sütött a nap. Gondoltuk bemelegítésnek meglátogatjuk Ospot. Szerintem aki erre téved az legalább egyszer kukkantson be ide,hogy átértelmezhesse az áthajlás és nagyfalazásról alkotott képét. Sajnos a barlang közepéből már elcsordogált a kis tó, ami a téli olvadás után szokta itt várni a lelkes kirándulókat. Mindegy nem számít.Első nap inkább napoztunk,én többször is elszenderedtem a szikla alatt. Nagyon jól esett a sok hideg hónap után azt mondani: ejj,de melegem van. Ebéd után át is vonultunk egy árnyékosabb falrészre. Máté és Norbi ismerkedtek a kőzettel, és megsújtottak minden 6a+ alattit. Krisz kalauzát használták, amin bejelölte,hogy mi-mindent mászott meg. Krisz, nem tudom,hogy orrod alá dörgölték-e már a mászásaikat,de akkor piszok komiszak voltakJ.
Drusza próbált egyet régi jó ismerősére a Tortugára (teknős, 7b). hát még mindig tortúra. Én rá mentem egy Durango nevezetű 7b+ nehézségű útra aminek a kunsztja egy kis plafonból való kijövetel volt. Úgy érzem szép próbám volt rá,sajnos nem on-sight volt,de éreztem a fokhagyma hatását…innentől kezdve csak zabáltuk a vámpírölőt,hogy még bikábak legyünk.
Este csodálatos volt. Hold olyan erővel világított, hogy nem is kellett fejlámpa, és nem is volt hideg. Nagy boldogságunkban bezavartunk 2 üveg bort az arcunk mögé és hamar jöttek a könnyen elfelejthető, nagyszabású világmegváltó gondolatok.
Másnap abszolút mászós idő volt…nekem legalább is. Imádok úgy mászni, amikor nincs az a bődületes meleg és közben fújj a szél. De jó érzés, amikor 20méter magasban majd letép a falról és közben lobog a loboncod. Meg is másztam életem egyik legszebb útját: Rock’n roll névre hallgatott és 22 méteren keresztül kérte a vicsorgást. Yeah. Örömködés után lementünk az árnyékosabb falhoz, ahol a Durangot találhatjuk. Ez Drusza kedvenc falrésze. Annyit kell tudni, hogy iszonyú nagyot hajlik át, és a végén a kimászás a táblára sose megy könnyen. Trükkös kis fogások ,egyensúlyos nyúlások…hát igen, aki erős, az legyen okos is.Druszáék neki láttak Kindergarten nevezetű abszolút Misjás 7a+ cseppköves őrületnek. Fiúk sajnos nem tudták végig mozogni, de ezen mondjuk nem lepődtem meg. Nagyon összetett út és aki még nem mászott ilyen helyen,az nehezen láthatja át a fal struktúráját. Jelentsen a szó bármit isJ. Közben a kis Geri lenyomta Flashdancet 7c-ért…szép! Én se tétováztam: gyorsan megmásztam Durangot. Persze a tetején elkapott az eső a kis fogásokon…de nem cukormázból vagyok szerencsére.Az eső és a mászások miatt úgy éreztük,hogy mi bizony megérdemeljük a sört a faluban lévő kis mászós kocsmában. A meleg, a sör és az olyan alapvető komfort, mint az asztal és a szék/pad hamar elálmosított minket. Mind a négyen kipirultunk és talán kicsit be is csíptünk. A kellemes sörözgetés véget ért mikor Drusza koponyájában egy vadállatot találtunk. Igazi 5kilós kullancs szopogatta szürkeállományát. Fent a sziklán végrehajtottuk első agyműtétünket.
Hétfő lett. Pompás így kezdeni egy hetet. Mondjuk kicsit viszkettünk már…De ez hozzá tartozik az ilyen életformához. Bemelegítésnek másztam egy Gorenjski Snopsot 7a –pálinkás jó reggeltJ. Drusza ezt Flash-re mászta. Norbi és Máté is belemásztak és nagyon jól ment nekik. Nap végére meg is lett mind a kettőjüknek. Máténak ez a legnehezebb fokozatú útja, így végül ő lett a túra embereJ Taps! Drusza próbálta Pticja Perspektiva (Madár távlat) 7b utat. Nagyon szép, nagy nyúlásos, nagy fogásos 19 méteres út egy odúban végződik,ahol madár ürülék szag fogad téged,és tovább mászva 32méteres 8a+ ban találod magad. Pestiek előszeretettel próbálták ezt. Én a Giljotinán kezdtem el dolgozni. Szerencsére nem értem át két nagy fogást, ezért 2nagyon gonosz kis fogásból kellett megoldanom a kunszt utáni mozdulatokat. Több élvezet…Még este próbáltam rá egyet fejlámpával,de nem engedett fel magára. Közben a köd is megjött…Tiszta Horror filmes volt.
Március 15-e,kedd. Tökéletes reggeli után, kicsit korábban ráreppentünk a falra. Zia zsákomon a kokárdával próbáltam Giljotinát. Jól ment,de a kunszt után mindig zutty volt. Norbi megmászta Pecenica (sült) mindkét kötélhosszát, 6b+ 26méter.
Végül ez a túra is véget ért. Kaja,egy utolsó kétségbe esett próba,hogy megtaláljuk Drusza elveszett sörét a kocsiban,aztán pakolás. Mély szippantás a levegőből…oh te drága szikla…és irány haza. Útközben nemzeti ünnepre való tekintettel megpróbáltuk meghallgatni a Himnuszt kicsit máshogyan és kiderült az is,hogy Petőfi azért hallgatja a Petőfi Rádiót,mert szereti a RákenróltJ Nagyon zene!
Tanulság: Ne egyél krokodilt,pandát,koalát,struccot, ha szerinted mindennek csirke íze van. Egyél csirkét.
Továbbá a kekszen kívül most már az is b×zis, ha segítséget kérsz kikötni a csomódat, ha felhív egy barátod,és azt mondod neki épp rágondoltál,és fel akartad hívni,ha tangát hordasz fiú létedre(naná,hogy az!).
Zsolti voltam.Béke
