Amikor a nevek nem számítanak

Hello hello!

Eltelt egy hét, meglettek az eredmények, ideje beszámolót írni!

Múlt hét szombaton, izgalommal ébredtem! Verseny!!! Szeretek versenyezni, sok jó arccal együtt csapatni mindig jó. Jamm-el még jobb, mert nem csak öt próbád van egy kunsztra. A versenyeken nálam ez a kritikus pont. Nem mindíg jön össze ötből, néha kell 17! Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Felkelés, fogmosás, öltözés, irány a pékség, onnan az állomás. Amíg várom a Nagy Tomit, elgondolkodok mióta is nyomom a versenyzést, milyen volt az első. Fontos dolog, mert most én viszek két srácot versenyezni, összegzem mit is tanácsolhatnék, ami talán segít nekik. Megérkezett Tomi, irány a falu. Kata, és Tomci már a ház előtt várnak. Bepattannak a kocsiba, és már repülünk is rákosligetre! Az út kicsit hosszú, de végig megy az ész osztás, meg persze a nevetés. Az elsők között érkezünk. Mr Csanádi még javában rakja fel az utakat, jelölgeti a zónákat, top-okat. Sürög forog mindenki, mint egy jól szervezett hangyaboly.

A megnyitót Barkó Csabi mondja, a szövetség "hivatalos" speeker-e. :)

Közzéteszik a sorsolást, a második csoportban leszünk. OK. Van időnk bőven. Ennek Kata annyira nem örül, de én a srácokkal figyeljük az első csoportot, mit hogyan mászik meg, hogyan okoskodnak az arcok a falon. Közben persze záporoznak a kérdések, mindegyikre válaszolok legjobb tudásom szerint.

Aztán eljött a mi időnk! Két óra kontra 25 kunszt! Eldördül a "startpisztoly", és hopp a nagy sietségben úgy másztam meg az első bouldert, hogy be sem kötöttem a cipőmet. A srácok is elkezdték aprítani az utakat. Tomci először kicsit félénken mászott, de két út után, csapatta ahogy kell. Tomi szépen kezdett, sőt volt egy út amit hamarabb mászott meg mint én! Telik az idő, fogynak az utak. Átmegyünk egy másik falhoz ahol Tomi próbálgat egy hatalmas ugrást, elég jókat dobva rá. Mondom neki, ne ragadjon le egynél, próbáljon mást, meg pihenjen is. Belepróbál egy másik útba, majd hangosan elenged egy közepes méretű fogást. Mi van? Kérdem. Nagyon fáj az egész alkarom. Meleg, szúró érzés? Igen. Itt is? Igen. Akkor a verseny neked ennyi. Pattant egyet az ínszalagod. Pihentetni kell.

Szegény, biztos rosszul nyúlt, vagy az ugrások utáni pihenőben túlhűlt a keze. Előfordult már velem is. Kicsit rosszul érintett, hogy a Tomi lesérült, de egyben erőt is adott, meg kell mutatnom a srácoknak. Miért is jó ez az egész még az ilyen dolgok ellenére is. Visszacammogtam a másik falhoz, és tizenhetedikre megcsináltam azt az utat mire azt mondtam, hagyni kell, mert alattomos módon elszippantja az erődet (meg a fájós csuklómat is, meggyötörte rendesen).

Letelt az idő! A két óra 21 top-hoz volt elég. 37-ből Tomci 36. lett Tomi 32. én a 14. helyet csíptem el aminek nagyon örülök (az első 15 volt a cél!)

Hazafelé megdicsértem mind a két hőst, akik nagyon elfáradtak, de láttam az arcukon a boldogságot!

Jó verseny volt! Köszönet ezúton is Mr Csanádinak a remek utakért, és szervezésért. Jövőre mi hárman biztos ott leszünk!

Itt egy remek video a versenyről: http://www.youtube.com/watch?v=RJW6gZgXJgQ

Krisz voltam! :)

Kotecnikbe, fehérváriba! :)

Hello midnenki!

Rég írtam, de most megpróbálom elmesélni a halottaknapi hosszú hétvége történetét.

Szombat reggel korán érkezem az érdi vagányhoz CsabiPapához. Öltözete tipikusan rock&roll harcosos, bakancs, bőrnadrág és Bxsc-s pulcsi. "Gyorsan dobáld be a cuccaid a kocsiba, és menjünk!" Érzem a hangjában Ő fejben már nem ebben az országban van. Reggel 6-ra érkezünk meg fehérvárra. A két Gabi tényleg sok cuccot hozott, a "nagy kocsival megyünk minden luxuscikk jöhet" felhívásra. :) Sebaj a Toyota gyomra mindent elnyel. Gabó feldobja a kávé gondolatot, és le is csapunk rá egyből. Átsétálunk a piac csarnokba. Rég nem voltam ilyen helyen. Szombat reggel hatkor nyüzsgés, de mint az állat. Kávé, lángos, péksütemény, virágok, gyümölcsök, zöldségek és ki tudja még milyen illatokat érzek 4 méteren belül. Gabóék a kávé mellé beküldenek egy lángost is. Ezek után irány Veszprém. Az utolsó hiányzót Ágh Pistit is felvesszük és irány Szlovénia.

Hamar elhagytuk kis hazánkat, és délelőtt 11-re megérkezünk. Mindenkinek be van sózva a segge! Erre nem köd, nyirkosság, és tökig ázott sziklák várnak minket. Bazz!!! Reménytelenül sétálgatunk a körzeteken át, míg nem a G szektorban (igen a hetedik) találunk egy zsebkendőnyi száraz részt. Csabival rögtön rávetjük magunkat. Pisti egy brutál boulder traverzt próbálgat. A két Gabi elmegy felderíti hátha a többi szektorban jobb a szitu. Szerencsénkre sikerrel járnak. Persze, 15 perc gyaloglás, 8346 méter szint, de megérkezünk a mesés J szektorba. Száraz 30 méteres fal az őszi erdő közepén. A fal nagysága miatt itt nyitottabb a tér és köd sincs. Belekezdünk a Papával a mohóba! Gyorsba letoltunk két 30 méteres utat. Azután rájöttünk, hogy ideje nyugovóra térni mert, kezd ránksötétedni. A szállásunk egy félkész tetőtér. A félkész ebben az esetben azt jelenti, hogy a tető meg a falak megvannak, de egy nyílászáró sincs. Sebaj, legalább a földön levő szalma, ad némi hőszigetelést. Vacsora gyorsba, sör lassúba, bor nyugodtba. Reggel örömmel kelek arra, hogy nincs köd! Ellenben a macskák megcsócsálták Pisti sonkáját. "Figyelni kell ezekre a dögökre!"

A mai napi cél az A szektor. Itt is 30 méteres utakkal, és száraz fallal kerülünk szembe. Jól megszokott párosunk hamar bele is csap a lecsóba!

Mohóba letoltunk 4 utat. Ki is fulladtam. CsabiPapa elkezd projektelni egy 7a-t. Rámászok top-ban, de közöm sincs hozzá. Elbújt a nap a szemben levő hegy mögé, ez azt jelenti menni kell! Hamar jön a sötét meg a Nazgul-ok. Vacsora után lementünk az "étterem" részbe. Beregisztráljuk magunkat, rendelünk egy kör sört, és felváltva élvezzük a forróvizes zuhany előnyeit. Sokkal hosszabban kezdünk itt lent story-zni mint tegnap a hidegben. Mesélek, hallgatok, és egyszer csak eszmélek. Ketten maradtunk a Pistivel! Hűha biztos éjfél körül járhat. Aha persze! Este nyolc volt! Irány az ágy!

A harmadik nap arra kelek, hogy CsabiPapa szencségel.Lókolbász, sonka!

Biztos finom volt reggelire; a macskáknak. Túllendülünk ezen, és a H szektor útjaival vígasztalódunk. Gabóék rápörögnek egy 7a-s útra neveztetesen a Varianta Super Sira-ra. Gabó másodikra le is tolja, Gabi két top-os próba után, óriási bíztatás, közepette megmássza élete első 7a-ját. Ekkor jött a battai gőzmozdony, és CsabiPapa flash-re átrohant az úton!!! Ezután mi ketten visszamegyünk a J szektorba és két hosszú úttal fejezzük be a napot. Vacsora után megint az "étterem" nyújtotta kényelmet választjuk.

Utolsó nap, koránkelés, gyors reggeli, irány az A szektor!

Amint felérünk konstatálom, hogy nincs semmi erőm. Mohó voltam az elmúlt három napban, és elfogyott minden tartalék. Ellenben CsabiPapa! Látom a szemében ki van éhezve, mint a "kopó ha vérszagot érez"! Bemelegítés után nekimegy a Rebus-nak(7a), és harmadikra siker koronázza erőfeszítéseit! Ennél jobban nem is lehetett volna zárni az utolsó napot.

Összepakoltunk, bedobtuk a cuccainkat és magunkat, meg a goodbye pálinkát a Toyciba, és hazaverettünk. :)

Összegzésnek legyen elég pár kép!