Zseniális turné Kalnikban!

Hello mindenki!

Már nagyon vártam ezt a túrát, mivel Zsoltiék franciaországba mentek, nem tartott velem senki. A pécsi Sophianne hegyi sport club tagjaival, Dezsővel, és Dáviddal (Dave) mentem. Csatlakoztak hozzának még a Veszprémi Egyetemi Falmászó Klub tagjai is. Így lettünk 11-en. Péntek este értem le pécsre, kicsit várni kelett a srácokra mert boulderezni voltak Kővágószőlősön. A várakozás ideje alatt örömmel tapasztaltam, hogy pécs egy gyönyörű város. Este már csak a bevásárlás volt hátra. Reggel 5.30-körül keltünk összepakoltunk és repültünk is horvátország felé. Útközben Dezső végig az egyesülettel kapcsoltaban faggatott, hogy mit és hogyan csinálunk. Az ő egyesületük most alakult, kikérdezett rendesen.

Kalnik 180 km-re van pécstől, sajnos nem autópályán megközelíthető, de nekem tetszett, hogy végre változatos szép tájakon kelett vezetnem.

Megérkeztünk, gyorsan feltöltöttük a kulacsainak forrásvízzel és mászni kezdtünk. Örömmel tapasztaltam, hogy hosszú (25m) mászóutak vannak konstans nehézséggel. Első nap minimum 8 utat másztunk, el is fáradtunk rendesen, de azért a nap végén Dezsővel futottunk egy 3 km-es kört a vár körül.

Megvacsoráztunk, és egy pár sör kíséretében megvitattuk világmegváltó terveinket. :)

Másnap már nem másztunk annyit de azért a 3 kötélhosszas négy mínuszos utat kb. 15 perc alatt.

Ezután kajáltunk egyet és közös megegyezéssel hazaindultunk.

A két pécsi vagány.

Kilátás a várból.

Krisz :)

Vissza a bányába…

Na, most nyilvánosan is Hálát adok a nagy világmindenségnek/Úrnak/Buddhának/Gaiának (ki hogy nevezi),hogy megörvendeztetett minket egy ilyen csodás vasárnappal. Az illatok,a társaság, Színek és az idő is nagyszerű volt. ÁmenJ

Tehát reggel 9:39-re beszéltünk meg Krisszel egy találkozót előttem. Egyikünk se késett, és mind a ketten totál pontosan érkeztünk meg. Lehet,hogy mindig ilyen agyalágyúlt időpontot kellene belőni és pontosak leszünk…vagy csak idejében kell felkelni. Nem tudom. Marianna már várt minket az állomáson,aki szinte meg se várta a kocsi érkezését már pattant is be az Opelba. Tovább mentünk Érd felé, mert nagy meglepetésemre rég nem látott törzshelyemre mentünk: Sóspékség. No comment. Aki még nem járt itt az térjen be,mert addig nem tudja mi is az a jó pék süti. Én már reggeliztem, de a fagyira igen csak rá gerjedtem. Szidtam is magamban őket, mint a lovat, mert az ilyen jól kinéző fagyikat csúnyán meg kellene adóztatni. Itt összefutottunk Lengyel familiával és számomra kiderült az is,hogy ők is velünk tartanak. Miután bevásároltunk tovább indultunk Dudás tesókért,mert az ő kocsijukkal mentünk. Nagy örömködés és Drótszőrű vizsla simogatás. Huggi ez neked szóltJ

Zsámbéki Kereszteződés után még egy autóval bővült a konvojunk: Kriszta és Bence. Ők nem rég kerültek be a klubba,és ha jól tudom ez az első sziklás élményük. Ha nem, hát velem biztos.

A bal kanyartól a parkolóig megint rémesen hosszúnak tűnt. Bence direkt belehajtotta a gépjárművet minden nagy gödörbe hátha Krisz ki esik az ablakon, ahová útközben kiült. Szerencsénkre nem sikerült, viszont a fiatalok tanultak tőle és most már minden kisgyermek kint csücsült, kivéve engem.

Aki nem ismerné: Ő itt Krisz:D

A parkolóban megint sokan voltak, de most sejtettem,hogy nem csak Medvehagymázók lesznek a tettesek. Sejtésem be is jött. Fent sok régen nem látott ismerőst köszönthettem. Igen végre elkezdődött a Gerecse szezon. Fiatalok, idősek,kicsik, nagyok, családosok,kutyák,macskák, delfinek. Pár percre rá megjött Zsika-Viktor páros is és kicsivel később Szilvi és kedves családja is előbukkant a fák rengetegei mögül. Örültem, hogy ennyi mindenki ki jött, hogy hódoljanak a jó időnek és a sportnak.

Kezdetben Dudás Mátéval másztam, és meg kell, hogy dicsérjem, mert nagyon jól biztosított. A Snottingot másztam, amikor is a tetejéből verettem egyet. Éreztem,hogy lefelé menet kicsit húz a kötél…Tudtam mi következik: egy kemény becsapódás, amit nagyon nem szeretek. Meglepődtem, amikor csattanás előtt csusszant egyet a kötél és olyan lágyan értem a falhoz,mint akvafres fogkefék a paradicsomhoz.

Később Levi után megpróbáltam a Fenevadat. Ez az egyik kedvenc utam itt Gerecsébe,és nagyon meglepődetem amikor az első kunszton túl voltam. Nem hittem,hogy ilyen jó erőben vagyok…Hogy lehet?! Több hete hanyagolom az edzést,és kábé heti egyszer megyek hangárba agonizálni,és azért,hogy rájöjjek a műfal nem az én sportom. A válasz egy részét motivációban találtam. Ha az akarat szeretettel párosul, akkor az mindennél erősebb. A válasz másik része viszont abból fakadt, amit az elmúlt másfél évben ismertem meg. Magamat.

Az első kunszt után egész goromba részek jönnek,de nagyon imádom ezeket a mozdulatokat.

Közben a Battaiak elfoglalták egész Gerecsét. Ott voltak mindenhol, mint a bolond gombák. Alig győztem rohangálni az emberek között,hogy egy kicsit velük is lehessek,de néha csak leültem valahova és néztem egy halott fán keresztül az újjáéledő,zöldellő erdőt. Éles Kontraszt volt nekem és azt hiszem egy kicsit elkalandoztak a gondolataim.

"Minden virág tökéletes" igaz Andris?

Dudás testvérpár a 23karátost próbálták, Zsikáék egy noném repedést (Zsika repedés…írtam korábban).

Lent a napos udvarban mindenhonnan csüngtek a mászók. Hihetetlen. Nem is láttam ennyi embert itt mászni. És azt is elfelejtettem,hogy a „naplemente-sör szikláról” milyen pazar is a kilátás.

nyú generésön

Visszatértem az Esőfal alá és rámentem az első iksz minuszos utamra amit múltkor is másztam: Lélekharang. Ezt a boldogságot…A mászás nem egy nehéz erőltetet sport teli görcsös mozdulatokkal. Inkább a balettra vagy a művészetre hasonlítanám. Finom, kecses, látványos, és a folyamat magáért beszél.

Még másztam a végére egy Ekekét egy Fekete Pétert (1 esés a végén) és egy Terit,amin majdnem meghaltam annyira röhögtem miközben alattam disznóvágós/terroristás sztorikat meséltek egymásnak gerecsei titánok.

Lefelé menet ismét nem siettem. Ölelgettem pár fát,hagytam,hogy feltöltsön az évtizedek alatt magukba szívott energiáival. Na meg persze szedtem medve hagymát…majd pont a hasamról feledkezek meg…

Minden jót fiúk lányok és vigyázatok magatokra a tavaszi szünetben.

Zsolti voltam

15 perc Vol.2.

Az imént totál elszállt a gép,pont még mielőtt megnyomtam volna a "bejegyzés közzététele", ezért ez a második próba:)

Szombat reggel érdligeti állomáson várom a vonatot. Ülök a padon arcomat melengettem a napon. Végre 1 hét után ismét kellemes tavaszi idő van. Igazat megvallva nem is igazán emlékszem már a télre. Olyan, mint egy képeslap. Előttem van a kép, de már nem igazán tudom felidézni azt a csontig hatoló hideget. Most a rövidnadrág és a póló a nyerő, és az se idegesít fel, hogy késik a vonat…nem sietek. Illetve a Hangárba fogástisztító nap volt, és biztos voltam, hogy el kell a nyers férfierő is. Battán leszállva a hangár felé vettem az irányt. Megszokott kép, megszokott út. Az se zavart, hogy nem sziklán vagyok ebben a szép időben. Tudtam, hogy vasárnap megyünk Gerecsére, meg gondoltam napozok is egyet a terem előtt.

Ilyen eseménymentesen telt a délelőttöm. Épphogy haza értem és letettem sejhajomat máris csörgött a telefon…Gyula volt. Kötelező köszönés és egymás hogylétefelőli érdeklődés után rátapintott a lényegre: Nincs-e kedvem Pázmándra? Naná! Mikor?

Itt el kell mesélnem,hogy régen suhancabb koromban,ha kijutottam sziklára mindig Gyulának, Csabinak és Attilának köszönhettem,hogy áldassák a nevüket a szentek. Rendszerint felhívtak reggel,mikor még minden normális épeszű ember alszik, hogy lenne kedvem mászni? Válasz mindig csak annyi volt: Hány perc múlva és hány napra? Jobb esetben volt 15 percem,de volt amikor már ott vártak rám a ház előtt…

Most is 15 percem volt, de bőven elég. Krisz jött értem és csapatos spanyol reppet hallgatva lementünk a virágba borult Dunafüredre Gyuláért. Gyulánál csatlakozott az egész család, Smid Peti,és egy Olasz lány,akinek a nevét nem tudom,de biztos gyönyörű volt és az aranysárgán csillogó búzamezőt juttatta eszembe. Na mindegy. 2 kocsival mentünk tovább. A kápolnásnyéki vasút átkelőnél sunytunk egyet, mert a részeg bakter elaludt és elfelejtette felnyitni a sorompót. Szerencsére felébredt és megúszta Peti haragját.

Tovább mentünk és voala meg is érkeztünk. Nagyszerű. Gyula a fenti tömbnél már izmozott Orsiéknak. Nekünk se kellett sok, beöltöztünk és rázendítettünk. Mászás igen jól ment,és a hangulatom is átalakult Boulder jammé. Gyúrok Fontainebleau-ra.

Petinek és Ádinak nagyon bejött a kistömb mászása. Sajnos neveket és nehézségeket nem tudok még mindig,de megpróbálom felvenni a kapcsolatot valami tudorral és, ha nem jön össze akkor majd mi megtesszük és kap egy battai számozást amit mindenféle számmal,jellel és szimbólummal fogunk jelölni,hogy senki ne értse.

Szintén rágyógyultunk a kis reinbungos traverzra, ami a nagyfalon keresztül megy a repkó alatt. Szerintem egész jó kis probléma.

Lejjebb egyik nagy kedvencünk várt. Egy gyönyörű élmászást és mellette egy kis buci jellegzetes battaiigenmagasrasarokakasztós bouldert gyűrtünk. Itt szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a fiatalok,még nem sajátították el a szpottolás művészetét,és azt hogy az ember igen nagydarabot képes kiharapni a szájából…

Na hát ennyi. Fényképező lemerült, projektek kilőve, bőr elkopva.

Löszopóáá

Zsolti voltam.