Volt egyszer úgy, hogy ezen derék klub 4 derék tagja fogta magát, és egy kétes megbízhsatóságú gps-el elindultak a milkatehén, bicska, és a kemény mászóhelyek hazájába. Vagyis svájcba!
Szóval úgy indultunk, hogy Pompás Pósz Pált összeszedtük a szekszárdi éjszakában. Pontosabban elmentünk meghallgattuk az Ivory Coast együttest aztán irány a teszkó. Alapszabály becsiccsentve NE menjetek 1 hétre előre bevásárolni!!! Már világosodott amikor felébredtem a hátsó ülésen, és már ausztria vége felé jártunk. Na innen kezdődött az szivattyú, mert németországban 3 dugót is sikerült végigállnunk. Nembaj átvergőgtünk svájcba, és innen már csak a boldogság és a vidámság hajtotta az autónkat. Péntek délutánra meg is érkeztünk a Campeggio al censo-ba. Szívélyes fogadtatásra leltünk mind a campinges fickó, mind a környezet által. Csak azt nem tudom, hogy élnek meg a pálmafák itt télen??? Még este elugrottunk megnézni egy körzetet, és bár Layla Mammi igazított útba minket mire találtunk valamit sajnos ránksötétedett.
Szombaton irány Cresciano! Egy kis kóvájgás után megtaláltuk a tömböket, be is azonosítottuk hol vagyunk mit akarunk mászni, és Hajrá!!! Míg mi (Pali, Viktor, és Én) egy 5-ösön melegítettünk, Barni lazán beadott egy 7a-t. Zajlott az élet ahogy kell. Mindenki mászott mindenki mosolygott, és senki sem érdekelt semmi, főleg nem a bőr az ujjunkon. Ez vasárnap látszódott meg a teljesítményünkön. Barni meg én nagyon el voltunk kenődve. Bár az, hogy megnéztük megtapogattuk a Dreamtime-ot, nagy adag lelkesedést öntött belénk. Hétfőn átmentünk Chironico-ba, egy másik elég jó camping-be. Sátor állítás, kipakolás, és mivel pihenő nap volt ezért csak lógattuk a lábunkat.
Kedden elmentünk a Serre moi fort körzetbe az Auto Pilot hazájába! Mondanom se kell, hogy Barnifiú nagggyon elemében volt. Az Auto Pilot-ot második próbára megmászta! Grat! A nap további mászásairól nem nagyon tudok beszámolni mert napszúrást kaptam és lefeküdtem aludni. Szerdán baromi sok kavargás után nagy nehezen megtaláltuk a tömböket. Sőőt! Találtunk egy tömböt ami naggyon naggyon hasonlít a garázsra, vagyis iszonyat áthajlás, sok ziás folt. Szerényen lazán megmásztuk rajta az összes utat. :) Este irány a camping iszonyat bolognai spagettit főztünk, aztán hajnalig dumáltunk a Zoliékkal. Szunya és aztán irány haza! Ez lett volna a frankó verzió, DE! Azzal kezdődött, hogy reggel iszonyat eső esett tehát a két sátrat tök vizesen pakoltuk el. Én otthagytam a telefonomat, neszeszeremet, nadrágomat, polómat, valaki más polóját. Majdnem mindent. :) Nah irány haza! Persze a gps bemondta az unalmast. Irány az autópálya persze egyből rossz irányba mentünk és erre kb. 100 km, és egy dugó után jöttünk rá. Ok irány egy benzinkút térkép megnéz, OK! Nekünk a 72-es út kell. Ismeretlen svájci városka a 72-es út mentén zebrán átkelő emberek egy kis idegeskedés és Barni fiú megszólal, hogy "Ukrin smukk"! Na ez volt az a mondat ami mindenkit megnyugtatott, mindeki vidám lett tőle, és senkit se érdekelt mikor vagy, hogy hogyan érünk haza. Persze a 72-es úton egyszer csak egy "Behajtani tilos" táblába futottunk. Egy kis kérdezősködés, haverkodás a cseh, gps-el felszerelt bácsival, és már robogtunk is svájcon át bízva abban, hogy az öregnek nem mondja be az unalmast a gps-e. Aztán végre megtaláltuk az autópályát, itt vettünk egy térképet, és innen minden úgy ment ahogy kell! A thalia csak röpült, mi meg elég hamar hazaérkeztünk.
Hát röviden ennyi volt a svájci túra.
u.i.: A 72-es út nem biztos, hogy 72-es volt már nem emlékszem a számra. Ja és ha valamit rosszul írtam nyugodtan javítsatok ki, nem emlékszem pontosan mindenre.
Krisz
No embörök!