2011. április 12., kedd

Allium Ursinum

Fokozza az étvágyat és az emésztőrendszer működését. Vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatása ismert, C-vitamin tartalmának köszönhetően pedig javítja a szervezet ellenálló-képességét. Igen, ez a medvehagyma -népies nevén Sási-hagyma-, ami kora tavasszal zöldbe öltözteti Kis-Gerecsét. Már az autóban ülve, zötykölődve a földúton is éreztük jellegzetes fokhagymához hasonlítható illatát. Parkolóban érkezve meg se lepődtem, hogy alig van hely. Ilyenkor nagyon sok turista van, kik próbálják megtömni szatyraikat medvehagymákkal. Szerencsére egy idősekből álló csoport éppen készültek kiállni,és így Gergely Gergőnek sikerült beállni a sárga csodával. Ladában ott ült még Lidi, Zsika és én. A tizennégy karátos autót Balta vezette és vele volt még Dodó és Huggi is. Heten,mint a gonoszok.

Az erdő mélyére hatolva egyre intenzívebben hatott a szememre a nagy zöld tenger. Út közben néha-néha leszakajtottam egy-egy levélkét és azt rágcsáltam. Nem siettem felfelé. Próbáltam nyugodt maradni, és végig mérni mi-minden változott tavaly óta. 1-2 fa kidőlt, néhány kő eltűnt. Elmúlás és változás.

Fent a sziklánál irdatlan nagy erejű szél fújt. Noncsinak nem is tudtam volna kisállatkát haza vinni,mert amelyik nem bújt el idejében azt biztos,hogy elvitte az orkán egy melegebb éghajlatra. Tudom írtam már,hogy szeretem a szelet, de ez nekem is sok volt néha. Viszont ennek is meg volt az előnye. A sziklák csont szárazak. Éreztem,hogy kezd alul maradni a higgadtságom, és kezd felszínre törni a jól ismert mamindentmegmászok érzés. Nem is áltattam magam, gyorsan beöltöztünk Zsikával,és harcba indultunk. Zsika a nagy favoritját választotta a Kölykök kedvencét. Jól biztosított peremes út, ami jó választásnak tűnt év első gerecsés mászásához. Én is ezen a falon melegítettem és egy könnyű,de annál szebb repedést választottam. Dodó,Huggi,és GG keresztül-kasul megmászta ezt a falat.

Miután bemelegedtünk ránéztünk a nehezebb utakra is. Gergő a Cara-t nézte és az ő elmondása szerint,nagyon élvezte az utat, de a tetején viszont rendesen benne volt a para. Hát igen…azt hiszem, tudom miért… Én a régi nagy kedvencemet próbáltam a Masters of the snottingot. Mászás igen furcsa,mert nem éreztem fáradtságot,se félelmet, de a bőröm sajnos nem igazán akart tapadni. Talán a hideg…nem tudom,de úgy csúszkáltam le mindenről, mint Krisztáék házavató buliján a sör a torkomon… Tehát másztam,másztam és persze repkedtem lefelé,mert hát ha nem tart a kéz akkor ez történik az emberrel. Ez egy ilyen sport. És én mocskosul élveztem. :)


Gergő és a Cara
Ne aggódj, Gergő! Végig biztonságban voltál!

Ebéd szünetet a Napos-udvarban tartottuk. Oda felé menet az ösvényen megakadt 30centi vastag lehullott levelekben leltük meg egyszerű örömünket. Élveztük,hogy szétrugdoshatjuk,ugrálhatunk és birkózhatunk benne és még se szól ránk a gondnok. Lent a sziklánál bohóckodtunk egy kicsit,és Huggi meg Dodó másztak néhány szép kis utat. Sajnos ezeknek se a nevét, se nehézségét nem tudom.

" Segítség! Fogd meg a kezem..."

Amikor végeztünk lent még egyszer ránéztem a Snottingra és utána az Ekekére. Egyik se sikerült beleülés nélkül megoldani,de az Ekeke nevezetű él,mint mindig most is nagyon bejött. Nagyon szép egyensúlyos él mászás igazi Zen Guy-oknak. Később Zsikának felvittem a kötelet egyik régi projektjén. Sajnos neve nincs,de Zsika azt a nevet adta volna neki,hogy Zsika…Kigondolta volna. Sajnos ezt a kis izgi utat „elrontották” egy plusz nittel, így könnyebben mentem fel, mint valaha. Közben Baltáék elindultak vissza az autóhoz, mert lassan indulni akartak. Még utolsónak másztam egy Lélekharangot,sajnos az elején ülni kellett,de a kunszt meglepően jól ment. Stand előtt éreztem,hogy jó lenne megfogni azt a karvastagságú fát, ami belóg,de szerencsére legyőztem ezt a kis gyengeséget.

Gyors pakolás és indulás lefelé. Még a domboldalba megálltunk legelni egy pöpet és szedni pár szatyornyi levelet. Miután ezzel is végeztünk örültünk egy kicsit,hogy autóban ülhettünk. A nagy szél irdatlanul sok energiát vett ki belőlem. Hazafelé kicsit el is bágyadtam,és majdnem bedobtam a törölközött,de szerencsére megálltunk egy cukrászdába és Dodóval ketten benyomtunk egy-egy fagylaltot, míg Balta Somlói galuskával ért haza.

MI JOBB A SÖRNÉL?

Zsolti voltam.

4 megjegyzés:

  1. Cuppanós a fotósnak, iszonyú jó képek!

    VálaszTörlés
  2. Huggi és én voltunk az elkövetők!
    Pulesz

    VálaszTörlés
  3. Teccik az írói vénád, srác!
    Vájvien

    VálaszTörlés