Megjöttünk Paklenicáról!

A Trafalgari csatával kezdeném, ami a XIX. század elején zajlott és 317 vesztették életüket.
Nos, a történetem jórészt nem erről fog szólni.
Volt az úgy, hogy -mint tavaly és tavaly előtt, no meg az előtt- összeszedtük egymást mi mászók, akkor más mászó barátainkat, asszonyainkat, vemhes macskáinkat és neki indultunk horvátok gyönyörű sziklamászó és nagyfalazó helyére, PAKLENICÁRA!
Nem is mondanám, igen nehezen sikerült összerakni ki kivel jöjjön, milyen autóval, hogy induljunk és mikor, de végül sikerült kijutnia mindenkinek, kivéve sajnos kedves Edinánkat.
Megérkezés napján szállásfoglalás a kedves idős hölgynél és csinos alkalmazottjánál aki mindig mosolyog az Anica Kuk Campingben. Igen aranyosak voltak és nem volt olyan mély és eltaszító hangja mint az eddig Mammának a sarki campingben. A camping is kényelmes volt, meg volt minden ami kellett... na jó árnyék nem annyira volt, de kibírtuk.
Sátorállítás, letáborozás után irány a part! Lementünk, mert hirtelen megcsapott az a jó kis déli déli meleg.
Másnap megvettük a heti jegyeket és felmentünk a kőrengetegbe, a völgybe. Megtaláltuk a megnyugvást, éreztem. Itt minden rendben lesz. Felsorolni nem tudom miket másztunk, de mindenki dúrvított elég nagyokat. Viszont kiemelném Geriszont, aki szerintem és sokan mások szerint a HÉT EMBERE, hiszen Ő a tavaji teljesítményét igencsak felül múlta, meg úgy egyébként is. Minden nap mászott többkötélhosszas utat. :)
Szóval mászogattunk és másztunk nagyon!
Egyik nap pedig elnéztünk egy új szektorba, a Karinra. Hmmm, igencsak dúrva volt az a nap.
2 kocsi indúlt el, de csak 1 érkezett a mászóhelyre. Az egyik visszafordult, nem találták a helyet, a másik is igen nehézkesen és eltévedősen lelt a mászóhelyre.
A sziklához komoly ösvények nem vezettek, foggalmunk sem volt merre vagyunk. Igen ijesztő is volt számomra, alig járnak arra fele, a háború óta félig befejezett kis házak, nagyon régről fent maradt kőrakásos kerítések a sziklák közelében.
Háromnegyed órát biztos kóvájogtunk, sziklához felérve épp hogy csak a szikla tövében volt árnyék. Meghúztuk magunkat egy kis időre, aztán elkeztdük nézegetni az utakat. Hmm, áthajlás áthajlás hátán, 8a-k 8a-k hátán. Gyönyörű szikla egyébként. Találtunk egy 5a-s utat bemelegítésnek. Szegény utacska nagyon potyogós volt, mozogtak a hattalmas kövek mindenütt.
Ezekután egy 7a+ -os utat néztünk. Nagyon szép áthajlásos út volt. Karesz on sight-re nyomta, Norbi pedig second GO-ra. Gratula nekik! Jövőre pedig Viktor és talán én is megnyomjuk! :)
Esteledett, nyomás egy utolsó 7b+ on sight beadására vártunk Karesztól, de nem sikerült.
Nyomás haza, pihi-csicsi.
Mesélnék még egy picit Pulinka Kópé Gyopár Zsoltiról és Balogh Drusza Boborján Zsoltiról akik az utolsó mászónap 2 utat is másztak a Anica Kukon, nem pedig mást mint a Mosoranskit és a Velebitanskit.
Egyébként mindenki büncizett*, beadott valamit. Teljes és nagyon értékes hetünk volt!
Jövöre ugyan itt-ott. Még Karinba is visszamegyünk, akár milyen rossz odajutni! :)

Most pedig szeretném megkérdezni, hogy esetleg mitszóltok egy Paklenica after össze röffenésre? Mint tavaj.. képcserélgetés sörrel :)


*büncizés= Klanciban (sportutak szektora a völgyben) büntetni összevonása