Holnap mennék Gerecsére mászni, van még két hely a kocsimba. Indulás 9-10 körül. Akit érdelek, ma edzésen szóljatok, vagy hívjatok a 06-30-593-74-31 számon.
Dr.Usza
2009. május 18., hétfő
2009. május 13., szerda
László Faya Ani mondja:
MoFayaYooo!
Örömmel (és nagggyon nagy arccal) közlöm ezúton minden kedves mászótársammal, hogy kimásztam egy utat Gerecsén, amit előttem még soha senki! (Asszem.)
Az úgy volt, hogy a „banán és sör”-höz vonultunk ketten. Partnerem az utat, én a biztosítást gyakorolni. Sajnos, csak harmadik akasztásig sikerült a művelet, onnantól végképp megfeneklett a kísérlet. A három köztes meg szépen fent maradt a falon. Sebaj! Másszunk fel valahol körbe, leeresztjük a kötelet, ésatöbbi, ésatöbbi… El is kezdtük tapogatni a domboldalt a „banán és sör”-től jobbra. Már visszafele tapogatóztunk, amikor az egyik sarok nekem szimpatikusnak tűnt. Kicsit belepróbálkoztam – fincsi volt. Kicsit továbblopakodtam – kellemes volt. Még feljebb – izgalmas volt. Például az egyik repedésből hűvös szél fútt az ujjaimra. Aztán legfeljebb! Na ott volt a legszivatósabb, mert pont a sarok fölé nőtt egy fa és belógott a fejem fölé. Ja! Jóóó! Ez bizonyára bőszítően nem szabályos, de a kimászáshoz, mármint a hegy tetején való kimászáshoz, segítségül hívtam a természet egyéb erőit is, úgyismint: fák és gyökereik. Először is egy csomó száraz ág volt megakadva egy fiatalabb ágon. Átrendeztem kicsit a terepet, néha leszóltam, hogy „vigyázz! fa!” vagy „vigyázz! föld!” Próbálgattam rángatni a zsenge ágat, nehogy pont most forduljon ki a gyökere. Az utolsó lépéshez meg egy vastagabb, de eléggé korhadt darabot kellett megragadnom. Ezek igazi becsapósak, sosem tudhatjuk, nem éppen a mi súlyunk kell-e neki ahhoz, hogy végképp letörjön. Mázlim volt, és óvatos is voltam. Mint mondani szoktam: mielőtt a bátorság merészségbe csapna át egyrészt a 3 gyerekemre gondolok, másrészt arra, mi van, ha nincs a helikoptereseknél saridon?!
Mindenesetre a fák jófejek voltak, kisegítettek – és én ott álltam egy talán még ember sosem járta földdarabon. Köröttem állatszag, talán szarvas, bennem határtalan boldogság és büszkeség. Le is szóltam, hogy fent vagyok, fel is szóltak, hogy az jó, de a kötél lent maradt…
Szóval praktikus értelme végső soron nem volt az útnak. De megmásztam. Én találtam rá, én találtam ki, és majd megmutatom mindenkinek!
Legyen neve: Mo Faya! (naná)
És ezúton szeretném akkor hát nyilvánosan is megköszönni Lillának a régebbi gerecsei fotóit (pl.: http://indafoto.hu/pulnikalilla/image/1285337-1dfc8f8a/56913), mert azok indítottak meg, illetve el ezen a függőleges úton.
Örömmel (és nagggyon nagy arccal) közlöm ezúton minden kedves mászótársammal, hogy kimásztam egy utat Gerecsén, amit előttem még soha senki! (Asszem.)
Az úgy volt, hogy a „banán és sör”-höz vonultunk ketten. Partnerem az utat, én a biztosítást gyakorolni. Sajnos, csak harmadik akasztásig sikerült a művelet, onnantól végképp megfeneklett a kísérlet. A három köztes meg szépen fent maradt a falon. Sebaj! Másszunk fel valahol körbe, leeresztjük a kötelet, ésatöbbi, ésatöbbi… El is kezdtük tapogatni a domboldalt a „banán és sör”-től jobbra. Már visszafele tapogatóztunk, amikor az egyik sarok nekem szimpatikusnak tűnt. Kicsit belepróbálkoztam – fincsi volt. Kicsit továbblopakodtam – kellemes volt. Még feljebb – izgalmas volt. Például az egyik repedésből hűvös szél fútt az ujjaimra. Aztán legfeljebb! Na ott volt a legszivatósabb, mert pont a sarok fölé nőtt egy fa és belógott a fejem fölé. Ja! Jóóó! Ez bizonyára bőszítően nem szabályos, de a kimászáshoz, mármint a hegy tetején való kimászáshoz, segítségül hívtam a természet egyéb erőit is, úgyismint: fák és gyökereik. Először is egy csomó száraz ág volt megakadva egy fiatalabb ágon. Átrendeztem kicsit a terepet, néha leszóltam, hogy „vigyázz! fa!” vagy „vigyázz! föld!” Próbálgattam rángatni a zsenge ágat, nehogy pont most forduljon ki a gyökere. Az utolsó lépéshez meg egy vastagabb, de eléggé korhadt darabot kellett megragadnom. Ezek igazi becsapósak, sosem tudhatjuk, nem éppen a mi súlyunk kell-e neki ahhoz, hogy végképp letörjön. Mázlim volt, és óvatos is voltam. Mint mondani szoktam: mielőtt a bátorság merészségbe csapna át egyrészt a 3 gyerekemre gondolok, másrészt arra, mi van, ha nincs a helikoptereseknél saridon?!
Mindenesetre a fák jófejek voltak, kisegítettek – és én ott álltam egy talán még ember sosem járta földdarabon. Köröttem állatszag, talán szarvas, bennem határtalan boldogság és büszkeség. Le is szóltam, hogy fent vagyok, fel is szóltak, hogy az jó, de a kötél lent maradt…
Szóval praktikus értelme végső soron nem volt az útnak. De megmásztam. Én találtam rá, én találtam ki, és majd megmutatom mindenkinek!
Legyen neve: Mo Faya! (naná)
És ezúton szeretném akkor hát nyilvánosan is megköszönni Lillának a régebbi gerecsei fotóit (pl.: http://indafoto.hu/pulnikalilla/image/1285337-1dfc8f8a/56913), mert azok indítottak meg, illetve el ezen a függőleges úton.
anifaya
Vasárnap!
Hali mindenki!
Vasárnap este 7-kor, vagy 8-kor megbeszélés lessz a garázsban! Kérem, hogy mindenki jöjjön el!
Megbeszélendő programok: -Rend megtartása
-Edzés időpontok megbeszélése
-Edzők személyének megbeszélése
Köszi
Krisz
Vasárnap este 7-kor, vagy 8-kor megbeszélés lessz a garázsban! Kérem, hogy mindenki jöjjön el!
Megbeszélendő programok: -Rend megtartása
-Edzés időpontok megbeszélése
-Edzők személyének megbeszélése
Köszi
Krisz
2009. május 11., hétfő
Nyári dátumok, programok!
Hali mindeki!
Szóval a gyerkőc tábor Július 1,2,3,4,5.-én lesz !!! Mátrakeresztes falucska melletti mászóhelyen.
Paklenica pedig Augusztus 3-tól, 9-ig lesz.
Mindenki úgy intézze a szabadságát, hogy ezek az időpontok nem nagyon lesznek változtatva!
Krisz
Szóval a gyerkőc tábor Július 1,2,3,4,5.-én lesz !!! Mátrakeresztes falucska melletti mászóhelyen.
Paklenica pedig Augusztus 3-tól, 9-ig lesz.
Mindenki úgy intézze a szabadságát, hogy ezek az időpontok nem nagyon lesznek változtatva!
Krisz
2009. május 8., péntek
LB27 Reggae Camp 2009
Hóla!
Nem tudom mennyire tudtok róla, ha nem most írom, hogy idén a LB27 ReggaeCamp
2009.07.29. - 2009.08.02.
kerül megrendezésre a Városi Szabadidő Központban.
(info: LB27ReggaeCamp2009)
Ugye mindez azért érdekes, mert idén a nyári Paklenica-i mászótábort olyan időre akarják/akarjuk/akarták/akartuk szervezni ami nem üti egymást a Camp-pel.
Nem tudom mennyire tudtok róla, ha nem most írom, hogy idén a LB27 ReggaeCamp
2009.07.29. - 2009.08.02.
kerül megrendezésre a Városi Szabadidő Központban.
(info: LB27ReggaeCamp2009)
Ugye mindez azért érdekes, mert idén a nyári Paklenica-i mászótábort olyan időre akarják/akarjuk/akarták/akartuk szervezni ami nem üti egymást a Camp-pel.
2009. április 30., csütörtök
2009.05.08. (Péntek) - DVD est
MŰSORVÁLTOZÁS!!!
Nos mivel nagyon úgy néz ki hogy a hétvégére az emberek nagytöbbsége elhúz délre (igazából nyugatra Sógorékhoz, de a dél rímelt), így a DVD est elnapolva. Az elnapolás dátuma ... ... majd valamikor... :))
No embörök!
Úgyis olyannyira régen volt, itt az ideje egy újabb DVDestnek.
Május majális 5. Péntek...
Legyen mondjuk 21:00
Út a vadonba
Into the Wild
amerikai film 2007
kaland, dráma
Egy szép nap csak úgy fogod magad, belegyömöszölöd a hátizsákodba a legszükségesebb holmikat, elhajítod az irataidat, és nekivágsz az útnak, hogy megtaláld a kék égnek azt a darabkáját, ami hiányzik az életed kirakósjátékából.
Pont erre a szép feladatra vállalkozik az ifjú Chris McCandless (Emile Hirsch), mikor elindul 1990 nyarán, abban reménykedve, hogy Alaszka semmihez sem hasonlítható levegője őt is végtelenül szabaddá teszi.
Maga mögött hagyva sikert, pénzt, csillogást, és egy hasonlóan lázadó szellemű nővért (Jena Malone), Chris gyalog és stoppal két éven át járta és fedezte fel Amerikát, mielőtt bekövetkezett volna tragikus halála, amit részben az éhezés, részben mérgezés okozott, valahol az alaszkai Denali Nemzeti Park peremén...
Nálam alvás opcionálisan.
Másnap reggel palacsinta sütögetés? Rántottázás? Hmm? Hmm? :))
Miccótok?
Nos mivel nagyon úgy néz ki hogy a hétvégére az emberek nagytöbbsége elhúz délre (igazából nyugatra Sógorékhoz, de a dél rímelt), így a DVD est elnapolva. Az elnapolás dátuma ... ... majd valamikor... :))
No embörök!Úgyis olyannyira régen volt, itt az ideje egy újabb DVDestnek.
Május majális 5. Péntek...
Legyen mondjuk 21:00
Út a vadonba
Into the Wild
amerikai film 2007
kaland, dráma
Egy szép nap csak úgy fogod magad, belegyömöszölöd a hátizsákodba a legszükségesebb holmikat, elhajítod az irataidat, és nekivágsz az útnak, hogy megtaláld a kék égnek azt a darabkáját, ami hiányzik az életed kirakósjátékából.
Pont erre a szép feladatra vállalkozik az ifjú Chris McCandless (Emile Hirsch), mikor elindul 1990 nyarán, abban reménykedve, hogy Alaszka semmihez sem hasonlítható levegője őt is végtelenül szabaddá teszi.
Maga mögött hagyva sikert, pénzt, csillogást, és egy hasonlóan lázadó szellemű nővért (Jena Malone), Chris gyalog és stoppal két éven át járta és fedezte fel Amerikát, mielőtt bekövetkezett volna tragikus halála, amit részben az éhezés, részben mérgezés okozott, valahol az alaszkai Denali Nemzeti Park peremén...
Nálam alvás opcionálisan.
Másnap reggel palacsinta sütögetés? Rántottázás? Hmm? Hmm? :))
Miccótok?
2009. április 28., kedd
Egyszer volt hol nem volt!
Volt egyszer úgy, hogy ezen derék klub 4 derék tagja fogta magát, és egy kétes megbízhsatóságú gps-el elindultak a milkatehén, bicska, és a kemény mászóhelyek hazájába. Vagyis svájcba!
Szóval úgy indultunk, hogy Pompás Pósz Pált összeszedtük a szekszárdi éjszakában. Pontosabban elmentünk meghallgattuk az Ivory Coast együttest aztán irány a teszkó. Alapszabály becsiccsentve NE menjetek 1 hétre előre bevásárolni!!! Már világosodott amikor felébredtem a hátsó ülésen, és már ausztria vége felé jártunk. Na innen kezdődött az szivattyú, mert németországban 3 dugót is sikerült végigállnunk. Nembaj átvergőgtünk svájcba, és innen már csak a boldogság és a vidámság hajtotta az autónkat. Péntek délutánra meg is érkeztünk a Campeggio al censo-ba. Szívélyes fogadtatásra leltünk mind a campinges fickó, mind a környezet által. Csak azt nem tudom, hogy élnek meg a pálmafák itt télen??? Még este elugrottunk megnézni egy körzetet, és bár Layla Mammi igazított útba minket mire találtunk valamit sajnos ránksötétedett.
Szombaton irány Cresciano! Egy kis kóvájgás után megtaláltuk a tömböket, be is azonosítottuk hol vagyunk mit akarunk mászni, és Hajrá!!! Míg mi (Pali, Viktor, és Én) egy 5-ösön melegítettünk, Barni lazán beadott egy 7a-t. Zajlott az élet ahogy kell. Mindenki mászott mindenki mosolygott, és senki sem érdekelt semmi, főleg nem a bőr az ujjunkon. Ez vasárnap látszódott meg a teljesítményünkön. Barni meg én nagyon el voltunk kenődve. Bár az, hogy megnéztük megtapogattuk a Dreamtime-ot, nagy adag lelkesedést öntött belénk. Hétfőn átmentünk Chironico-ba, egy másik elég jó camping-be. Sátor állítás, kipakolás, és mivel pihenő nap volt ezért csak lógattuk a lábunkat.
Kedden elmentünk a Serre moi fort körzetbe az Auto Pilot hazájába! Mondanom se kell, hogy Barnifiú nagggyon elemében volt. Az Auto Pilot-ot második próbára megmászta! Grat! A nap további mászásairól nem nagyon tudok beszámolni mert napszúrást kaptam és lefeküdtem aludni. Szerdán baromi sok kavargás után nagy nehezen megtaláltuk a tömböket. Sőőt! Találtunk egy tömböt ami naggyon naggyon hasonlít a garázsra, vagyis iszonyat áthajlás, sok ziás folt. Szerényen lazán megmásztuk rajta az összes utat. :) Este irány a camping iszonyat bolognai spagettit főztünk, aztán hajnalig dumáltunk a Zoliékkal. Szunya és aztán irány haza! Ez lett volna a frankó verzió, DE! Azzal kezdődött, hogy reggel iszonyat eső esett tehát a két sátrat tök vizesen pakoltuk el. Én otthagytam a telefonomat, neszeszeremet, nadrágomat, polómat, valaki más polóját. Majdnem mindent. :) Nah irány haza! Persze a gps bemondta az unalmast. Irány az autópálya persze egyből rossz irányba mentünk és erre kb. 100 km, és egy dugó után jöttünk rá. Ok irány egy benzinkút térkép megnéz, OK! Nekünk a 72-es út kell. Ismeretlen svájci városka a 72-es út mentén zebrán átkelő emberek egy kis idegeskedés és Barni fiú megszólal, hogy "Ukrin smukk"! Na ez volt az a mondat ami mindenkit megnyugtatott, mindeki vidám lett tőle, és senkit se érdekelt mikor vagy, hogy hogyan érünk haza. Persze a 72-es úton egyszer csak egy "Behajtani tilos" táblába futottunk. Egy kis kérdezősködés, haverkodás a cseh, gps-el felszerelt bácsival, és már robogtunk is svájcon át bízva abban, hogy az öregnek nem mondja be az unalmast a gps-e. Aztán végre megtaláltuk az autópályát, itt vettünk egy térképet, és innen minden úgy ment ahogy kell! A thalia csak röpült, mi meg elég hamar hazaérkeztünk.
Hát röviden ennyi volt a svájci túra.
u.i.: A 72-es út nem biztos, hogy 72-es volt már nem emlékszem a számra. Ja és ha valamit rosszul írtam nyugodtan javítsatok ki, nem emlékszem pontosan mindenre.
Krisz
Szóval úgy indultunk, hogy Pompás Pósz Pált összeszedtük a szekszárdi éjszakában. Pontosabban elmentünk meghallgattuk az Ivory Coast együttest aztán irány a teszkó. Alapszabály becsiccsentve NE menjetek 1 hétre előre bevásárolni!!! Már világosodott amikor felébredtem a hátsó ülésen, és már ausztria vége felé jártunk. Na innen kezdődött az szivattyú, mert németországban 3 dugót is sikerült végigállnunk. Nembaj átvergőgtünk svájcba, és innen már csak a boldogság és a vidámság hajtotta az autónkat. Péntek délutánra meg is érkeztünk a Campeggio al censo-ba. Szívélyes fogadtatásra leltünk mind a campinges fickó, mind a környezet által. Csak azt nem tudom, hogy élnek meg a pálmafák itt télen??? Még este elugrottunk megnézni egy körzetet, és bár Layla Mammi igazított útba minket mire találtunk valamit sajnos ránksötétedett.
Szombaton irány Cresciano! Egy kis kóvájgás után megtaláltuk a tömböket, be is azonosítottuk hol vagyunk mit akarunk mászni, és Hajrá!!! Míg mi (Pali, Viktor, és Én) egy 5-ösön melegítettünk, Barni lazán beadott egy 7a-t. Zajlott az élet ahogy kell. Mindenki mászott mindenki mosolygott, és senki sem érdekelt semmi, főleg nem a bőr az ujjunkon. Ez vasárnap látszódott meg a teljesítményünkön. Barni meg én nagyon el voltunk kenődve. Bár az, hogy megnéztük megtapogattuk a Dreamtime-ot, nagy adag lelkesedést öntött belénk. Hétfőn átmentünk Chironico-ba, egy másik elég jó camping-be. Sátor állítás, kipakolás, és mivel pihenő nap volt ezért csak lógattuk a lábunkat.
Kedden elmentünk a Serre moi fort körzetbe az Auto Pilot hazájába! Mondanom se kell, hogy Barnifiú nagggyon elemében volt. Az Auto Pilot-ot második próbára megmászta! Grat! A nap további mászásairól nem nagyon tudok beszámolni mert napszúrást kaptam és lefeküdtem aludni. Szerdán baromi sok kavargás után nagy nehezen megtaláltuk a tömböket. Sőőt! Találtunk egy tömböt ami naggyon naggyon hasonlít a garázsra, vagyis iszonyat áthajlás, sok ziás folt. Szerényen lazán megmásztuk rajta az összes utat. :) Este irány a camping iszonyat bolognai spagettit főztünk, aztán hajnalig dumáltunk a Zoliékkal. Szunya és aztán irány haza! Ez lett volna a frankó verzió, DE! Azzal kezdődött, hogy reggel iszonyat eső esett tehát a két sátrat tök vizesen pakoltuk el. Én otthagytam a telefonomat, neszeszeremet, nadrágomat, polómat, valaki más polóját. Majdnem mindent. :) Nah irány haza! Persze a gps bemondta az unalmast. Irány az autópálya persze egyből rossz irányba mentünk és erre kb. 100 km, és egy dugó után jöttünk rá. Ok irány egy benzinkút térkép megnéz, OK! Nekünk a 72-es út kell. Ismeretlen svájci városka a 72-es út mentén zebrán átkelő emberek egy kis idegeskedés és Barni fiú megszólal, hogy "Ukrin smukk"! Na ez volt az a mondat ami mindenkit megnyugtatott, mindeki vidám lett tőle, és senkit se érdekelt mikor vagy, hogy hogyan érünk haza. Persze a 72-es úton egyszer csak egy "Behajtani tilos" táblába futottunk. Egy kis kérdezősködés, haverkodás a cseh, gps-el felszerelt bácsival, és már robogtunk is svájcon át bízva abban, hogy az öregnek nem mondja be az unalmast a gps-e. Aztán végre megtaláltuk az autópályát, itt vettünk egy térképet, és innen minden úgy ment ahogy kell! A thalia csak röpült, mi meg elég hamar hazaérkeztünk.
Hát röviden ennyi volt a svájci túra.
u.i.: A 72-es út nem biztos, hogy 72-es volt már nem emlékszem a számra. Ja és ha valamit rosszul írtam nyugodtan javítsatok ki, nem emlékszem pontosan mindenre.
Krisz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)