Mindenképpen akartunk valami komolyabb és hajtósabb biciklitúrát. Persze mindig beszélünk arról, hogy ide kéne menni, amoda kéne menni, ezt és ezt megjárni, megtenni. De szerencsére a Balaton nincs olyan messze, mint a lebegő Világunk túl fele két kerékkel.
Hogy tényleg zúzósra vegyük a figurát (készülve arra, hogy jövő nyáron 6 nap alatt akarunk lekerekezni GibbonAndrisCityhez Hvarra) 3napot szántunk az egészre, egészen Érdtől letekerve.
Augusztus 18, szombat reggel neki is vágtunk, szokásos 1-2 órás késéssel, de végül is mit számít, ha csak magunk vagyunk és csak a magunk idejét tekerjük?! Hála kedves VargaLackónak, aki szponzorált minket a csomaghordós biciklis táskájával, amit jól megpakolva Bandi drágámdrágám cipelt.
Első állomásunk a Velencei-tó volt, gyors reggelizésre és csobbanásra álltunk meg. Ebédünket Székesfehérváron fogyasztottunk el. Később egy útszéli presszóban gyűjtöttük az energiáinkat cappucinoval, kávéval és a kedves helyiektől kapott húdefinom barackkal.
Fél 10kor indultunk Érdről, és ha jól emlékszem, akkor olyan 5 körül láttuk meg először az óriást, Aligán, alattunk úgy 105,7 méter mélyen feküdt, szemben a nap ragyogott ránk és a túlparton az ellenállhatatlan Balaton felvidék dombjainak sziluettje magasodott ki. A hatalmas tó kimondhatatlan szín jellemezte: kékes, zöldes... türkiz netán?! De valójában egyik sem.
Kenesén voltunk először a parton, de a vízbe nem mentünk, a túlzottan "mocsaras" part miatt, inkább tova tekertünk. Erősen sötétedett, mikor helyet kerestünk a vadkempingezéshez. Alsóörsön táboroztunk le, egy villákkal teli domboldalban, a szőlőföld mellé. Több hektáros csupasz és lakatlan terület, kilátásban semmi nem zavart minket. Ezer meg ezer csillag az égen, sötétség, csak a szemben lévő Siófoki partifény és a kicsiny utcák lámpái látszottak. Vacsora után a sör cisszen, a blant parázslik, a füstölő illatol. Mesés hangulat.
Vasárnap reggel kissé térdfájósan és izomlázasan kerestük a legközelebbi presszót kávézás és "cicamosakodás" gyanánt. Huzamosabb tekerés után a térdek bemelegedtek, fájdalom csillapodott. Ezen a napon és ponton fogott át az az érzés, hogy a bensőm is kinyitotta a szemét és láttam is, nem csak néztem. Mosolyogtam. Köszönetet mondtam a Világba, mert itt lehetek. Káprázatos helyekre vezetett minket a kanyargós, áthidalós (rekettyés..) bicikliút. Néhol mintha egy lakatlan szigetnek az őserdejében tekertünk volna, olyannyira sűrű és ingoványos erdőkön vágtunk át az Északi-parton.
Keszthely után táboroztunk le újra, tudtunk nélkül a kerékpárút mellé, így a korán tekerni vágyók végigfigyelhették ébredésünket és sátorbontásunkat. Gyors reggeli Fenékpusztán és go Déli-part. Az idővel jócskán megcsúsztunk és már a tempónk sem a régi (ami elképzelhető, hogy csak is miattam volt). Egész úton, 2napig egy hiszti kártyát sem lőttünk el, de Szántód után valami megtört bennem. Nyűg és világfájdalom, avagy: egy biciklis nadrágot elviselt volna a testem. Ezt persze csökkentettünk azzal, hogy megálltunk egy sör és jéghideg coca-cola erejéig. Balatonszárszóig viseltem a nyuszifájdalmat :) és gyors pancsi után augusztus 20, hétfőn 16.30kor a V43 1103 számú mozdony vezérelte vonatra tettük kerekeseinket és magunkat.
Tanulság: Ilyen helyzetben inkább biciklis nadrág legyen nálad - szerintem, mint törölköző - Douglas Adams szerint és azóta gyönyörű izmos a vádlim és még jobban szeretek kerékpározni. A Balaton kört tehát nem tettük meg, bár a távolság jócskán meg volt. Jövőre biztos, vagy lehet nem bírok addig várni és még idén még egyszer rátekerek/rünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése