Mikulás Boulder Kupa Eredmények! :)

Hello mindenki!

Tehát, egy kicsivel lentebb a XIV. Mikulás Boulder Kupa eredményei láthátók! :)

Mini Kategória:

1. Mezősi Vanda - RedRock

2. Lackó Mimi - BXSC

3. Fuksz Bence - BXSC

Gyerek Kategória:

1. Füredi Márk - RedRock

2. Mezősi Erik - RedRock

3. Hanos Bálint - Gi Klub

4.Mezősi Endre - RedRock

5. Mészáros Dezső - BXSC

6. Bisits Dani - BXSC

7. Szabó Bence - BXSC

8. Ripszám Eme - BXSC

9. Bauer Ákos - BXSC

10. Hubik Bence - BXSC

11. Bauer Máté - BXSC

12. Jordáki Adrián - BXSC

Kezdő Női:

1. Csom Boglárka - RedRock

2. Balogh Klaudia - RedRock

3. Löffler Éva - BXSC

Kezdő Férfi:

1. Kecskés Gábor - RedRock

2. Kalocsai Péter - BXSC

3. Hablik Barnabás - RedRock

4. Kovács Balázs - Dechatlon :)

5. Grósz Ákos - BXSC (RedRock)

6. Mach András - Gi Klub (Csúcsgóré)

7. Czibere Krisztián - RedRock

8. Kovács Jordán - Gi Klub

9. Bratkovics Ricsi - BXSC

10. Kukoda Károly - RedRock

11. Hortobágyi Gábor - Dechatlon :)

12. Holló Gergely - Bxsc

Nyílt Női:

1. Szabó Zsuzsanna

2. Hidegh Ivett - BXSC

3. Kádár Noémi - BXSC

4. Szűcs Gabi - Gerecse SE

5. Majer Dius - RedRock

Nyílt Férfi:

1. Komjáti Zoltán - Gerecse SE

2. Zengő Márk - Gerecse SE

3. Pulinka Zsolt - BXSC

4. Papp Márton

5. Dudás Máté - BXSC

6. Axt Dávid - RedRock

7. Lengyel Csabi - BXSC 40+

8. Tőke Gyula - BXSC 40+

9. Varga Krisztián - BXSC

10. Tóth Viktor - BXSC

11. Harsányi András - Gi Klub

12. Balogh Axel - RedRock

Na, ennyi az annyi!

Krisz :)

Amikor a nevek nem számítanak

Hello hello!

Eltelt egy hét, meglettek az eredmények, ideje beszámolót írni!

Múlt hét szombaton, izgalommal ébredtem! Verseny!!! Szeretek versenyezni, sok jó arccal együtt csapatni mindig jó. Jamm-el még jobb, mert nem csak öt próbád van egy kunsztra. A versenyeken nálam ez a kritikus pont. Nem mindíg jön össze ötből, néha kell 17! Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Felkelés, fogmosás, öltözés, irány a pékség, onnan az állomás. Amíg várom a Nagy Tomit, elgondolkodok mióta is nyomom a versenyzést, milyen volt az első. Fontos dolog, mert most én viszek két srácot versenyezni, összegzem mit is tanácsolhatnék, ami talán segít nekik. Megérkezett Tomi, irány a falu. Kata, és Tomci már a ház előtt várnak. Bepattannak a kocsiba, és már repülünk is rákosligetre! Az út kicsit hosszú, de végig megy az ész osztás, meg persze a nevetés. Az elsők között érkezünk. Mr Csanádi még javában rakja fel az utakat, jelölgeti a zónákat, top-okat. Sürög forog mindenki, mint egy jól szervezett hangyaboly.

A megnyitót Barkó Csabi mondja, a szövetség "hivatalos" speeker-e. :)

Közzéteszik a sorsolást, a második csoportban leszünk. OK. Van időnk bőven. Ennek Kata annyira nem örül, de én a srácokkal figyeljük az első csoportot, mit hogyan mászik meg, hogyan okoskodnak az arcok a falon. Közben persze záporoznak a kérdések, mindegyikre válaszolok legjobb tudásom szerint.

Aztán eljött a mi időnk! Két óra kontra 25 kunszt! Eldördül a "startpisztoly", és hopp a nagy sietségben úgy másztam meg az első bouldert, hogy be sem kötöttem a cipőmet. A srácok is elkezdték aprítani az utakat. Tomci először kicsit félénken mászott, de két út után, csapatta ahogy kell. Tomi szépen kezdett, sőt volt egy út amit hamarabb mászott meg mint én! Telik az idő, fogynak az utak. Átmegyünk egy másik falhoz ahol Tomi próbálgat egy hatalmas ugrást, elég jókat dobva rá. Mondom neki, ne ragadjon le egynél, próbáljon mást, meg pihenjen is. Belepróbál egy másik útba, majd hangosan elenged egy közepes méretű fogást. Mi van? Kérdem. Nagyon fáj az egész alkarom. Meleg, szúró érzés? Igen. Itt is? Igen. Akkor a verseny neked ennyi. Pattant egyet az ínszalagod. Pihentetni kell.

Szegény, biztos rosszul nyúlt, vagy az ugrások utáni pihenőben túlhűlt a keze. Előfordult már velem is. Kicsit rosszul érintett, hogy a Tomi lesérült, de egyben erőt is adott, meg kell mutatnom a srácoknak. Miért is jó ez az egész még az ilyen dolgok ellenére is. Visszacammogtam a másik falhoz, és tizenhetedikre megcsináltam azt az utat mire azt mondtam, hagyni kell, mert alattomos módon elszippantja az erődet (meg a fájós csuklómat is, meggyötörte rendesen).

Letelt az idő! A két óra 21 top-hoz volt elég. 37-ből Tomci 36. lett Tomi 32. én a 14. helyet csíptem el aminek nagyon örülök (az első 15 volt a cél!)

Hazafelé megdicsértem mind a két hőst, akik nagyon elfáradtak, de láttam az arcukon a boldogságot!

Jó verseny volt! Köszönet ezúton is Mr Csanádinak a remek utakért, és szervezésért. Jövőre mi hárman biztos ott leszünk!

Itt egy remek video a versenyről: http://www.youtube.com/watch?v=RJW6gZgXJgQ

Krisz voltam! :)

Kotecnikbe, fehérváriba! :)

Hello midnenki!

Rég írtam, de most megpróbálom elmesélni a halottaknapi hosszú hétvége történetét.

Szombat reggel korán érkezem az érdi vagányhoz CsabiPapához. Öltözete tipikusan rock&roll harcosos, bakancs, bőrnadrág és Bxsc-s pulcsi. "Gyorsan dobáld be a cuccaid a kocsiba, és menjünk!" Érzem a hangjában Ő fejben már nem ebben az országban van. Reggel 6-ra érkezünk meg fehérvárra. A két Gabi tényleg sok cuccot hozott, a "nagy kocsival megyünk minden luxuscikk jöhet" felhívásra. :) Sebaj a Toyota gyomra mindent elnyel. Gabó feldobja a kávé gondolatot, és le is csapunk rá egyből. Átsétálunk a piac csarnokba. Rég nem voltam ilyen helyen. Szombat reggel hatkor nyüzsgés, de mint az állat. Kávé, lángos, péksütemény, virágok, gyümölcsök, zöldségek és ki tudja még milyen illatokat érzek 4 méteren belül. Gabóék a kávé mellé beküldenek egy lángost is. Ezek után irány Veszprém. Az utolsó hiányzót Ágh Pistit is felvesszük és irány Szlovénia.

Hamar elhagytuk kis hazánkat, és délelőtt 11-re megérkezünk. Mindenkinek be van sózva a segge! Erre nem köd, nyirkosság, és tökig ázott sziklák várnak minket. Bazz!!! Reménytelenül sétálgatunk a körzeteken át, míg nem a G szektorban (igen a hetedik) találunk egy zsebkendőnyi száraz részt. Csabival rögtön rávetjük magunkat. Pisti egy brutál boulder traverzt próbálgat. A két Gabi elmegy felderíti hátha a többi szektorban jobb a szitu. Szerencsénkre sikerrel járnak. Persze, 15 perc gyaloglás, 8346 méter szint, de megérkezünk a mesés J szektorba. Száraz 30 méteres fal az őszi erdő közepén. A fal nagysága miatt itt nyitottabb a tér és köd sincs. Belekezdünk a Papával a mohóba! Gyorsba letoltunk két 30 méteres utat. Azután rájöttünk, hogy ideje nyugovóra térni mert, kezd ránksötétedni. A szállásunk egy félkész tetőtér. A félkész ebben az esetben azt jelenti, hogy a tető meg a falak megvannak, de egy nyílászáró sincs. Sebaj, legalább a földön levő szalma, ad némi hőszigetelést. Vacsora gyorsba, sör lassúba, bor nyugodtba. Reggel örömmel kelek arra, hogy nincs köd! Ellenben a macskák megcsócsálták Pisti sonkáját. "Figyelni kell ezekre a dögökre!"

A mai napi cél az A szektor. Itt is 30 méteres utakkal, és száraz fallal kerülünk szembe. Jól megszokott párosunk hamar bele is csap a lecsóba!

Mohóba letoltunk 4 utat. Ki is fulladtam. CsabiPapa elkezd projektelni egy 7a-t. Rámászok top-ban, de közöm sincs hozzá. Elbújt a nap a szemben levő hegy mögé, ez azt jelenti menni kell! Hamar jön a sötét meg a Nazgul-ok. Vacsora után lementünk az "étterem" részbe. Beregisztráljuk magunkat, rendelünk egy kör sört, és felváltva élvezzük a forróvizes zuhany előnyeit. Sokkal hosszabban kezdünk itt lent story-zni mint tegnap a hidegben. Mesélek, hallgatok, és egyszer csak eszmélek. Ketten maradtunk a Pistivel! Hűha biztos éjfél körül járhat. Aha persze! Este nyolc volt! Irány az ágy!

A harmadik nap arra kelek, hogy CsabiPapa szencségel.Lókolbász, sonka!

Biztos finom volt reggelire; a macskáknak. Túllendülünk ezen, és a H szektor útjaival vígasztalódunk. Gabóék rápörögnek egy 7a-s útra neveztetesen a Varianta Super Sira-ra. Gabó másodikra le is tolja, Gabi két top-os próba után, óriási bíztatás, közepette megmássza élete első 7a-ját. Ekkor jött a battai gőzmozdony, és CsabiPapa flash-re átrohant az úton!!! Ezután mi ketten visszamegyünk a J szektorba és két hosszú úttal fejezzük be a napot. Vacsora után megint az "étterem" nyújtotta kényelmet választjuk.

Utolsó nap, koránkelés, gyors reggeli, irány az A szektor!

Amint felérünk konstatálom, hogy nincs semmi erőm. Mohó voltam az elmúlt három napban, és elfogyott minden tartalék. Ellenben CsabiPapa! Látom a szemében ki van éhezve, mint a "kopó ha vérszagot érez"! Bemelegítés után nekimegy a Rebus-nak(7a), és harmadikra siker koronázza erőfeszítéseit! Ennél jobban nem is lehetett volna zárni az utolsó napot.

Összepakoltunk, bedobtuk a cuccainkat és magunkat, meg a goodbye pálinkát a Toyciba, és hazaverettünk. :)

Összegzésnek legyen elég pár kép!

Egy újabb kaland.

-Misja? Alig tíz fából álló erdő, az is szét van kulázva. – Hangoztattam a véleményemet a telefonba Misja Pecről, Szlovénia egyik legfelkapottabb sportmászó helyéről. Igazi erdőségekre volt szükségem. Civilizációtól mentes vadonra, hol csupasz seggel járhatok akár Farzan. A városi mocsokkal színültig teli voltam. Stressz, rohanás, fásult emberek… Elég volt.

Végül óhajomat felülbírálta az időjárás, mert a másik hely (Schleier Wasserfall, Ausztria), ahová mentünk volna túl hidegnek és esősnek bizonyult. Péntek estefelé megszokott helyen (Sasadi) üldögélek a táskámon és várom, hogy jöjjenek Marciék értem. Az embereket figyelem, ahogy szintén várnak a saját kocsijukra, és kalandjukra. Viccesnek találom, hogy mindegyik az óráját nézi, mintha ettől gyorsabban megjönnének értük… próbaképpen megnézzem én is.

Egy Mazda 6 kanyarodik be a parkollóba, megjöttek. Kedvenc, idilli házaspárom száll ki: Ági és Marci, majd a hátsó ajtók is kinyílnak és megpillantom Ádámot és Farkas Tomit. Tomi ujj sérüléséből tért vissza a mászó életbe. Kicsit beszélünk erről, de gondolataim tovább mennek, vajon milyen formában lehet? Szlovénia első benzinkútjánál megállunk tankolni meg egy kicsit kimozgatni elgémberedett tagjainkat. Indulás előtt egy szatyrot húzok ki az ülés alól

-Mit szólnátok anyu almás sütiéhez?- kérdezem.

-ÚÚÚÚ!- Feleli mindenki egyszerre. Az éhes vándor egyik legjobb barátja a házi süti. Millió köszönet édesanyámnakJ

Álom nélküli álomban zötykölődök tovább a kocsiban, és csak az éles kanyarok térítenek vissza a sötétségből… ki se nézek az ablakon, tudom, hogy a viadukt alatt vagyunk. A fal alá parkolunk. Hideg, száraz levegő kúszik fel az orromba. Az ég csillagos, és csak egy „pamacsnyi” felhőcske úszik be lomhán a ragyogó hold elé, sejtelmes fényt varázsolva mediterrán erdőbe. Fekhelyeket hamar kialakítjuk, majd lefekszünk. Csak az orrom és a szemem van kint a hálózsákon kívül. A sziklák kontúrját nézem, amíg teljesen össze nem mosódnak az éggel és álomba nem szenderülök.

Reggel többször is felébredek. Valami hülye berögződés lehet, hogy úgy érzem muszáj felkelnem. Minek? Hova sietek? Pihenj, közlegény! Végül megértem miért: kíváncsiság. Gyorsan magamra kapom az összes ruhámat és megindulok a szikla mellett. Mennyit aludhattam? Nem tudom, de ennyit biztos rég. Tompa vagyok és egy kicsit átfagyott is. A fal másik végében szlovénokat látok, már másznak egy Hobit nevezetű 7c-t. később ez az ember próbálja a Talk is Cheap (Madda fakka, csak Druszának) 8c-t. Kicsit figyelem őket majd visszavánszorgok reggelizni.

A szikla déli fekvésű, ami azt jelenti, hogy a hideg éjszakát kárpótolja a még mindig nyáriasan sütő nap. Nem kell sokat várnunk és máris félmeztelenek vagyunk…lehet, hogy a 3 liter víz kevés lesz? A Csapat többi tagja is megjelenik: Gabi, Zoli, Horváth Gábor és Kulcsár Gábor és Attila. Horváth Gáborral sokat másztunk Frankenjurába, nem kérdés, hogy együtt mászunk. Bemelegítésnek a Birkózó (szlovén neve kiejthetetlen, van egy söröm rá) 7a+-t választjuk. Talán két ével ezelőtt másztam meg először, és úgy rémlett teteje baromi nehéz sarokakasztós pici peremes, ’gány stand akasztása van. Na, ezt most nem érzékeltem. Ezen fellelkesülve megnézem JSFK, 7c+.

Borostyán benőtte az egész erdőt...

Azonnal észre veszem a hiányosságaimat. Kevés motiváció, sok félelem érzet, és ráadásul nagyon idegennek érzem a sziklát. Nem edzek mostanában, tudom, de mégis teljes harmóniában vagyok önmagammal, és a vegetáriánus étrendnek köszönhetően rettentően könnyűnek érzem magam (nem csak testileg). Még kétszer megpróbáltam aznap sikertelenül. Nem keseredek el ilyenkor, inkább türelmesen várok, és próbálom megérteni. A probléma egyértelműen bennem van, megkeresem és gyökerestül távolítom el.

Naplemente előtt Gábor kocsija Koperbe indul tengerpartozni. Én is velük tartok, de velem együtt már hatan vannak, ezért bedugnak a csomagtartóba. Egy kicsit eljátszom a gondolattal: Mi lenne, ha rendőrök megállítanának? Ha már így is bukta, nem lenne mindegy, ha eljátszanám a halottat?

A partra legjobb időbe érkezünk. Halk chill out zene szól a mögöttünk lévő kávézóból, hajóóriások útjukra indulnak hátukon hordva konténerek százait és mögöttük a nap lángolva merül alá a tengerbe kiszínezve az égboltot. Hagyom, hogy sodorjon magával a pillanat, és…

Tengerbe úszkálok. A hideg víz ezernyi apró tűként ölel körbe. Kicsit zihálva veszem a levegőt, ezért megállok, és próbálom visszafojtani szívverésem. Nyugi Zsolt… Majd elmúlik. Pár perccel a teljes sötétség előtt kiúszunk. Szárazruhát fel, fekvőtámasz és futkározás. Vacogok, érzem, hogy belül minden egyes sejtem, annyira remeg, hogy bármelyik pillanatban darabjaimra hullhatok szét. Többiek forralt borral kínálnak, és lassan én is felmelegszem.

Másnap sokkal később ébredünk, nap már a fal tetejét süti. Reggeli után belecsapok egy kis élménymászásba Ágival és Ádámmal. Hatalmas fogásokon mozgatom át magam, míg testem nem ál készen a nehezebb utak megmászására. Újra megpróbálom Pticja Perspektívát, ezt a 7b nehézségű nagy cseppköves utat. Szépen és ütemesen ment, ezt már szeretem! Na de lássuk JSFK-t.

Gyorsan mászok, de viszonylag precízen. Druszával ezt hívjuk szlovénos stílusnak. A fejemben van az út… és most akarom is. Az alsó könnyebb részt hamar átmászom, és közeledek a kunszthoz. Levegő vételre koncentrálok, és lentről Marci kiáltása szűrődik fel: -Gyerünk! Most vagy ott!- Na, igen! Peremen zárulnak ujjperceim, pozícionálás, gyorsakasztás és tovább. Erőm fogytán, de lelkesedésem nő… Juhúúú mindjárt túl vagyok rajta. Szinte csodálkozok, hogy máris itt van ez a baromi nagy fogás, amiből akkorát fogok pihenni, hogy talán még egy kávézásra is fog telni. Kézrázás közepette az előttem lévő részre koncentrálok. Ha ez nem sikerül…olyan nincs! Sikerülni fog. Még egy pillantás a hátam mögött lévő tájra, aztán neki indulok. Bal kéz alsós, magasra feláll, és nyúlok is jobbal messze a csippantóra…Te jó ég ez ilyen kicsi volt eddig is? Mindegy, bal kéz enged és csapok is ki egy bucira, ahol a kezem megáll, de kritikus a helyzetem…Szinte látom magam lentről, ahogy végtelenségig tartó fél másodpercig beremegek, küzdve a gravitációval. Mi lesz már te kéz? Tarts! Balom engedelmeskedik és lent egy diós Öcsi Szelettel jutalmazom magam

Üdvözlet mindenkinek a nyugalom szigetéről:
Zsolti

Csabi Papa második verse!

Hello mindenki!

Múlt vasárnap csörgött a telefonom, Csabi Papa volt. Telefonon lediktálta a második versét. Vicces volt, mert néha a Kevét intette rendre, néha Chili kutya kezdett el megrágni valamit, és a nekik szánt mondatok is a telefonban landoltak.

Szóval itt a vers! Címe nincs.

Elmélkednék egy kicsit

Szevasztok!

Sprituális útkeresés vagy

depressziós ébredezés mit

láttok?

Néha fenn néha lenn

perceken osztoszkodik

a két énem…

Bölcs gondolatok mélyről

fakadó béke

még kéne

Néhány pozitív gondolat,

amit teremt.

bevonza a jó dolgokat.

Tudod, átbillenjen a mérleg

nyelve!

Arra a helyre,

ahol a világot értem.

Na itt nagyon jó a zene

a Keve, a kávé, meg a málé.

Regények versek, mesék keresnek

S én hagyom megtalálni

magam,

boldogan.

Pár jó ’kunszt’ a tesenek is jár.

De várj!

Csináljuk együtt!

Feszülő izmok

kemény ujjpercek,

szeretlek…

Te élet vagy bármi is légy!

Csókot lehelek rád, még, még…

Az utolsó szolgálati közlemény

Hello Mindenki!

Sok gondolkodás előzte meg a következő sorokat, de elhatározásra jutottam! Holnaptól nem én vagyok a Batta Xtreme Sport Club falmászó szakosztályának a vezetője, csak egy ugyan olyan tag, mint Ti!

El is mondom, hogy miért jutottam erre a döntésre. Ez a pozíció rengeteg felelősséggel, tennivalóval, intéznivalóval, telefonálással jár. Ha valamit nem csinálsz meg, jogosan letolnak. Ezért elkezdesz több időt fordítani a Club dolgaira, kevesebbet mászol. Van úgy, hogy éjjel egykor még a versenyzők adatait küldözgeted e-mail-en, mert akkor értél rá. Jönnek a feladatok, és Te nem mész el sörözni a többiekkel, mert még dolgod van otthon, mert délután valami Club-os dolgot intéztél. Telik múlik az idő, és azt veszed észre, hogy 2 hónap alatt egyszer másztál! Kiabálsz a barátaiddal, mert hiába kéred meg őket valamire, nem csinálták meg. Persze régen Te se csináltad meg, de most nem teheted meg, hogy legyintesz, mert egyszerűen nem. Ezek a dolgok megváltoztatnak, odajutsz, hogy megromlik a kapcsolatod egy olyan emberrel, akire eddig felnéztél, példaképednek tekintettél.

Röviden teljesen más vagyok, mint régen.

Remélem, hogy az utódom jobban csinálja, mint Én, jobban át tudja adni nektek a Club szellemiségét. Köszönöm az eddigi bizalmat.

Krisz :)

Szolgálati közlemény!

Hello mindenki!

Aki úgy gondolta, hogy a szombati versenyen nem indul, hanem nekem segítene legyen szíves csütörtökön kijönni a hangárba a kicsik edzésére!
Elég sok dolgot meg kell beszélni, mivel ez a verseny már kupaforduló!

Krisz :)

Itt van az ősz, itt van újra...

Mindig várunk valamire. Munkanap végére, a nyári szünetre, a mászó táborra… De mégis is legtöbbször ezek úgy elmúlnak, mintha nem is lettek volna. Az emlékek megkopnak, beszélgetéseket elfelejtjük. Természetes, hogy várunk valamire, és keressük azt, hiszen fantázia dús emberek volnánk, teli ambiciózussal, kiknek a gondolatai szabadon szárnyalhat más időben és térben. De közben nem szabad megfeledkezni a jelenről sem. Éljétek meg a pillanatot. Ez akár lehet a hosszú élet titka is. Élettel teli élet.

Rendszerint Mátrában tartottuk a mászó táborokat. Patak, erdő, csend, és a híres-neves Bxsc klub. Tökéletes. Éppen ezért rosszul éreztem magam, amikor kiderült, nem ide megyünk. A többiek hál’ Istennek Bajót mellett döntöttek péntek esti indulással, és szombati mászással. Persze a péntek estét lecsúsztam egy hirtelen felindulásból elkövetett fürdőzéssel a Velencei tóban. Tehát 1 napos lett nekem a tábor.

Norbival fél 11felé érkezünk meg Bajót szép falujába. Kissé zavarban vagyunk, hogy honnan jövünk, mert a mászó kalauz térképen az északot jelző nyíl dél irányában mutat. Persze ez nekünk nem jelent problémát és máris szaggatjuk a traktor/tank vájta földes utat Norbi Tűzpiros Suzuki Swiftjével magunk mögött hagyva a kijelölt parkolót. Erdőben kocsival? Tahó dolog! Ezért egy kicsit hangosítok is a Templomégető metál zenén, ami a lelkem legmélyebb bugyrába is koromsötétséget hoz. Bárcsak szakadna az eső is. Persze a két tahó eltéved az erdőben, tehát vissza a parkolóba és most rendes turistaként, cserkészdalokat énekelve keressük a kék omega/patkó/barlang jelzést. Az írás így áll a szentkönyvben: „A földútról egy kanyar után (~2km) térjünk le jobbra (a leágazás tavasszal könnyű eltéveszteni a nagy lombok miatt), majd kövessük az ösvényt. A sziklák jobbra találhatók ~20- 100m távolságra.” Vala.

Éppen ezért Norbival mindenhol befordulunk jobbra egy „tuti, hogy ez az” felkiáltással. Így lett bolhából elefánt: ~ 6km. Persze ezt nem áruljuk el a többieknek, és Kriszt még le is csesszük, hogy miért jön fel kocsival, amikor egy kényelmes 20perces erdei sétával megtehette volna az utat.

Öröm látni, hogy hányan jöttek. Úgy is fogalmazhatnék, hogy Bajót kisidőre Bxsc fennhatósága alatt állt. Egy rakás gyerek próbálja ellesni Krisztől az ereszkedés csínját-bínját, egy fáról lelógatott kötélen. Hátérben sportos szülők figyelik nagy érdeklődéssel a pruszik csomó fontosságáról az előadást, az „ez fogja meg majd a gyermekemet” csillogással a tekintetükben. De nem szólnak. Bíznak Kriszben, és ahogy végig nézzek rajta megértem miért. Testvéri szeretettel és apai szigorral bánik velük. Oktatása alapos és kissé naturalisztikus. Valahogy így: Ha ezt nem kötöd meg, akkor kampec…

Fent a sziklánál még több ismerős vár minket. Hamar csuhaj kedvem is kerekedik. Levegőben érezhető a pozitív vibrésön. Eszembe is jut egy kis rész Ladánybenétől:

…Nem mindegy hol hordod a gazdagságot, ember
A tárcád, vagy a lelked van tele értékekkel…

Közben találkozok Debi brigád briliáns tagjaival, akik még kint maradnak egy éjszakára. Egy enyhe nyilallást érzek belül, és egy hang, nem is túl mélyen, maradásra unszol. Amikor ezt közlöm Norbival kis gondolkodás után (0,00014 másodperc) rávágja, hogy ő is marad. Meg se lepődök, hisz’ tudom, hogy milyen lelkes, és hogy mindenben benne van. Norbi szerintem te az, az ember vagy, aki a másik után ugrik a kútba, de nem ostobaságból, hanem puszta kalandvágyból.

Mászunk itt-ott, és végül jön a finálé: A Jankovics-barlang. Kár, hogy nem lehet itt mászni… Kicsit olyan hangulatú, mint a szlovéniai Kotecnik. Viszont a srácok-lányok nagyon élvezték az ereszkedést. Nem csodálom. Egy kötélen csüngesz 30méter magasságban, a semmiben. A szikla, ami körbe vesz 4-5 méter messzeségben. Abszolút kitett érzés, viszont felemelő, és szerintem tanulásnak is nagyon jó. Nem kell arra figyelni, hova-mikkor lépsz, csak leengedni magad, és kész!

A többiek indulása előtt egy közös nagy szemét szedésre invitálok mindenkit, amit talán máskor is csinálhatna az ember, függetlenül attól, hogy az ő szemete, vagy sem; és végül túléléshez szükséges felszereléseket is beszerezzük, mivel Norbival csak egy (de inkább fél) napra jöttünk. A Hálózsákot a Dócs családnak köszönhetjük, a finom, szaftos falatokat, meg mindenkinek (külön köszönet a fél kiló ropiért, amit most is majszolok) majd könnyes-nyelves búcsút vettünk a többiektől, és vissza a sziklákhoz.

A Nagy- falon mászom. 6 évvel ezelőtt még nem tudtam megmászni ezt az utat, most meg Fülig Jimmy ábrázattal kúszok felfelé. Élvezzem a technikás mozdulatokat, a táblamászást, és a lehűlt levegő kelltette szelet, és a gigantikus hernyók hordáját.

Mire leballagok a sátorhelyre a Gergő rakta tűz már javában ropogtatja a száraz ágakat. A szél messzire elviszi a füst szagot. Ismét eszembe jut 100 dolog, ami miatt jó a tűz. A sötétség gyorsan és súlyosan száll le közénk: Fagyűjtésnél csak távolról lehet látni a pislákoló tábortüzet, csillagot egy darabot se a sűrűn lombkoronától. Sehol egy falu, vagy város. Hallom, hogy közeledik az ősz: az állatok egyre közelebb merészkednek, és sokkal aktívabbak. Rókák, bálnák meg a halálmadarak. A Sejtelmes zajokat még misztikusabbá teszi az ágak között átszaladó szél. Hogy ne féljük, kinyitunk egy Tokajit, és hálálkodunk a bortermesztőknek.

Reggel elgémberedve ébredek. Mikor is öregedhettem meg? Régen egy kecske hátán is elaludtam volna, most meg a viszonylag egyenes talaj és egy polifon se elég. Kint hűvös szeles idő van. Tökéletes megmászó idő, de most éppen befagy a fenekem. Hamar tüzet csiholunk még mielőtt komoly fagyási sérüléseket szenvednénk. Reggeli elköltése után a „hideggel” dacolva felmegyünk a sziklákhoz. Mindenkin kabát, sapka, hiányos öltözékem révén a derekamra egy hálózsákot tekerve megjelenünk a fal alatt, ahol strandruhában másznak a napon az emberek. Mi is neki vetkőzünk, majd elkezdünk büntetni a Négyes-nehézség világában. Norbi rendkívül furcsállja, hogy mi módon lehetséges az amikor 3 másodperc alatt mászik 20métert.

Indulnunk kel, Norbi koncertezni megy. Mire is? Hogy egészen konkrét legyek nem tudok ilyen adatokat közölni. Így aztán elindulunk erre a hogy is hívják bulira. És ez tette fel az i-re a pöttyöt. (rejtett üzenet)

Zsolti voltam, aki ki kéri magának
a reklám helyét ide: Szeptember 10. II. Battai Boulder kupa! Bővebb információért gördíts egy kicsivel lejjebb!

II. Batta Boulder Kupa

Időpont:2011.09.10.

Helyszín: Százhalombatta Városi Szabadidő központ (VSZK) vasút utca 41. Parkolási lehetőség a Tesco-nál, Damjanich utca.

Lebonyolítás: Selejtező, tömegrajt 12 feladat 5 kísérlet 90 perc

Döntő, izoláció 5 feladat 5 perc

Útépítők: Bodrogi Zoltán „Bobby”, Vellai Zoltán „Csoszti”

Vezetőbíró: Varga Krisztián

Nevezési díj: 2000ft

Kategóriák: Nyílt női, férfi; Kezdő Női, Férfi

Program: Regisztráció nyitása reggel 8-kor, zárása 10-kor. A selejtezők a Kezdő kategóriákkal kezdődnek 10,30-kor.

12.30-kor a nyílt kategória selejtezője kezdődik.

Az időpontok tájékoztató jellegűek, ettől való eltérést az időjárás és más objektív körülmények okozhatják. Folyamatos tájékoztatás a faliújságon, és Varga Krisztiántól.

Szállás: Telefonos egyeztetés útján, véges számban megoldott. +36-30-8-237-776

Egyebek: a verseny a „Battai Napok” városi rendezvény keretein belül kerül megrendezésre.

Szeretettel várunk benneteket!

Varga Krisztián

BXSC

Évszázad vihara Kis-Gerecsén.

Ezt a kis bejegyzés küldöm a meteorológusoknak és azoknak, akik hisznek nekik.

Szombat reggel komor felhők közepette elindulok Gerecsére. Tudtam, hogy az időjárás jelentés nem mondott sok jót. Már több mint 10 nappal az indulás előtt rossz időt jósoltak nekünk Aigner Szilárd, és kollégái. Én, és néhány battai barátom fittyet hányunk ezekre, és neki vágunk a hétvégének. Kocsi szélvédőjének kis esőcseppek tapadnak, hogy tovább utazhassanak velünk. Parkolóban kiszállva mély, ragadós sárba lépek: Itt nem rég zuhogott az eső. Gyorsan felkapjuk a zsákjainkat és elindulunk. Nem lacafacázunk, érezzük a levegőben az elektromosságot. Bármikor jöhet egy újabb vihar. Felfelé csúszós, nyálkás köveken egyensúlyozunk. „Orosz rulett” gondolom, bármikor kitörhetem a bokám. De inkább elhessegettem a gondolatot, és imákat mormolok a jó idő érdekében. Sajnos hiába becézgettem a napsugarat szép szóval, kedvességgel, ha ő b@*zik ide tolni a pofáját.

Sziklához felérve az esős-párás dzsungel éghajlaton kívül még szelet is kapunk, ami még elviselhetetlenné teszi a pici, szurkáló, hideg esőcseppeket. Felveszünk pár melegebb ruhát és póker arccal neki vágunk a szikláknak. Szívás. Az eső szakadni kezd. Az Eső-falon mászunk tovább, ami egy darabig jól bírja az ázást, de végül megadja magát az elemeknek és (leszakad a fal) szép lassan nyúlós-nyállá válik az egész. Ó, a keservit! Az eső, mint ezer, és ezer dobos perget a leveleken, és a vihar csak fokozódik. Villámok durrognak, fák recsegve dőlnek össze, Állatok félőrülten, fejvesztve rohannak, mint Robin Williams lakásán a Jumanjiban. Lányok sikítanak, és valaki elsírja magát.

Persze otthon ülve a tévé előtt csirkecombot eszegetve Bear Grylls nézve baromi okosnak hisszük magunkat, és könnyen adunk praktikusabbnál praktikusabb ötletet maszatos ujjal mutogatva, hogy: „Ott van egy csomó ivóvíz, akko’ nem lehet baj. Há’ nem?”

Há’ de.

Úgy döntöttünk, hogy nem indulunk lefelé. Kivárjuk a végét. Este hirtelen hűlni kezd a levegő. Fát hiába gyűjtenénk… Ezért közös beleegyezéssel elégetjük a falétrát. Szomorúan eszünk a parazsa felett. Jöhetnek a köztes berakóbotok. Este szinte nem alszunk semmit. Piszkos, sírástól felpuffadt arcunkon a félelem tükröződik, mikkor megvilágít minket egy-egy villám.

Hajnalra, mikorra tudatosult bennünk (hirtelen), hogy ez az eső soha sem fog el állni, és már túl voltunk 3 kisebb földrengésen is, úgy döntünk, megpróbálunk lejutni az autókhoz, mivel már a fázás és a kimerültség olyan mértéket öltött rajtunk, hogy ruhadarabokért verekedtünk, mint Bronxi négerek a kosárpályáért. Kötelekkel összekötöttük magunkat és Libasorba megindulunk lefelé. Az út egy merő Sárfolyam, a néző okkal kérdezné: „Há mé nem készítenek ezek csónakot?”

Há me nem vagyunk Indonéz perahu-csónak készítők.

Parkolóba lehömpölyögve szomorúan konstatáljuk, hogy az árvíz elvitte a kocsinkat. Elkeseredve sodródunk tovább az árral, mint a döglött hal, míg az aszfaltos útnál kiszúr minket egy mentőhajó, akik kimentenek.

Retek

Illetve Nagyi a Retekben

Ezt a napozós képet természetesen nem akkor készítettem

Vergődő állatok

A fricskáért elnézést kér:

Zsolti

Güllich bácsiéknál jártam.

Már hosszabb ideje nem voltam igazi mászós túrán. Ugyan Hébe-hóba kijutottam Gerecsére, de inkább hétköznapok után maradt megfáradt önmagamat regeneráltam. Kissé magányosnak is éreztem magam, mikor egyedül maradtunk itthon Noncsival. Mindenki elhúzott Hvarra, vagy Volt-fesztiválra. Éppen ezért nagyon megörültem, amikor megláttam Bubb Feritől érkezet esemest. Frankenjurába hívott.

Frankenjura Németország délkeleti részén található Nürnberg környékén sacc/kb 760 kilométerre. Kényelmesen 7 óra alatt megtehető az út autópályán, éppen ezért Péntek délután 4-et céloztuk meg indulásnak a Sasadiról. Régebbi tapasztalataimból kiindulva direkt késtem, mert tudtam, hogy Pesti barátaim se lesznek pontosak. Talán a Vonzás-törvénye, vagy csak a szokásos indulás előtti szétcsúszás be is váltotta elképzeléseimet. Indulás: este 7. 5 fő: Huba, Feri, 2 Gábor, Én. Tehát hátul hárman ültünk, ami meglehetősen kényelmetlenné tette az utat, nem beszélve a lábam helyét kitöltő oxigénnel dúsított (jól működő agyért) karton ásványvízről. Hajnal kettőre megérkeztünk a Campingbe. Gyorsan felvertem a sátram, még néztem egy kicsit a körülöttem sötétlő tájat –próbáltam kivenni mi lehet előttem: talán szikla, vagy csak egy erdő…nem tudom. Gyorsan lefeküdtem aludni. Kezdődjék a kaland!

Régebben írtam már, hogy mennyire egyszerűen szokom meg a „csöves” életformát. 1nap alatt hajlandó vagyok barlanglakóvá válni, mintha mindig is így éltem volna. Másnaptól kezdve stagnált a harmónia, és a 9 nap, amennyit Németországban töltöttem, csak mélyítette bennem ezt az érzést.

Reggelente báránybégetésre, madárcsicsergésre, és a mellettem csörgedező patak halk csobogására ébredtem fel. Sátorból kibújva vibráló zöld szín éget bele a retinámba. A bárányok a távoli árnyékos részen legeltek a villanypásztor túloldalán. Napnak ezt a szakaszát lassú és kényelmes jelzőkkel illetném. 11 magyar gyűlt össze, hogy másszanak ezen a kultikus helyen, így persze, hogy nem ment az elindulás, mint karikacsapás. Meg amúgy sem ildomos sietni, mert… minek? De ezt itthon is elmondhatnánk.

Néha reggel elmentünk futni. Kis erdei utakon, kis falukon át, ahol alig van 20 házikó, patak mellett, hidakon keresztül, emelkedőn fel, gazdaságok mellett a gané szagtól sűrű levegőben. Sehol se egy eldobott csikk, vagy sörös üveg, illegális szemétlerakóról ne is beszéljünk… azt hiszem, ezt hozzánk hozzák… Visszatérve a kempingbe zuhanyzóhoz igyekeztem…mázli: a két zuhanyzóból az egyik mindig szabad volt. Egy euróért használhatsz meleg vizet, de nem is én lennék, ha éltem volna ezzel a komforttal.

Közeledett az indulás, néha ilyenkor tudtuk már, hogy több mint 500 körzetből melyikbe is mennyünk. Az emberek is készülődtek. Hihetetlen mennyien vannak itt. Recepció előtti asztalok megteltek pihenőnapot tartó kávézó-sütiző mászókkal, és az őket kerülgető nagy batyus, sziklához igyekvő, mindenféle nemzetiségű emberekkel.

Na, egy kicsit ugorjunk, mert nem akarok regényt írni. A mászást kicsit Fontainebleau- hoz hasonlítanám olyan értelemben, hogy a sziklák nem egy helyen találhatóak, aminek nagyon örültem, mert sokkal természet közelibb a mászás, és majdnem minden nap új helyeken találtuk magunkat. Egy szektorban változó mennyiségű és nehézségű út van. Környezet is változó: Vannak vadregényes erdők, ahol alig tőr be a napfény sűrűn nőtt fák között, furcsa formákat festve a sziklára, de van olyan szektor is ahol egy játszótér fölé nyúlnak a nagy áthajlások. Kérdés csak az: Te mit akarsz? Sziklák nagy része áthajló, de a több ezer útból, biztos csurran-cseppen befelé dőlő fal is. Ezt, ha akarod lecsekolhatod az 1000 oldalas, két kötetes kalauzban. Az utak többsége 15-25 méteres, elvétve találkozhatunk akár 40 méteres fallal is. A Fal tipikus frankenjurai mészkő, ami azt jelenti, hogy kiváló lyukérzékkel rendelkezők előnyben. Ízületekre fokozatosan kell figyelni, mert nem ritka a nagy áthajlásokban 3-2, sőt az 1 ujjas lyukak, amibe nekem úgy is belefér a 2.

Nittelések itt igen érdekesek, kissé kényes kérdés. Így utólag nem akarok rosszat mondani. Nevelő célzatú: Ha Jurában kiegyensúlyozottan megy a mászás, akkor rendben van a pszihéd. Bár néha szidtam a Fritz útépítőket. Talán Samu beszélt ilyenkor belőlem. Mindenesetre mászásom egy újabb szintre emelkedett talán. Nagyon jó volt újra tanulni küzdeni. Ha másztam nem volt mindegy, hogy sikerül-e vagy sem, mint az elmúlt pár hónapban. Tényleg akartam, de annyiban különbözött a régi droid stílusomtól, hogy örömmel tettem, és nem is annyira a nehézség számított. Nagyon örültem a könnyebb utaknak is, vagy egy nagy fogásnak, amin zászlózhattam… Tetszett a kitett érzés az áthajlásokban, és örömmel töltött el, amikor éreztem, hogy egy vékony ajtón dörömbölő megszemélyesített félelmem mégis kívül marad, mert tudtam, hogy így is, úgy is fel kell másznom. Szegény Samu gyakran duzzogott a sarokban, de itthon kiengeszteltem és megnéztem egy horror filmet.

9 napig mászni. Teljesen elvarázsolt az erdő. Utolsó napokban éreztem is az enyhe flúgosság édes ízét, ami miatt a kávét cukor nélkül iszom. Úgy éreztem teljesen elszigetelődtem az úgy mond civilizációtól, és a hétköznapoktól (Vagy talán itthon van az ember magányosan?), olyan értelembe véve, hogy szakítottam a megszokott életemmel. Se munka, se a megszokott problémák, de a megszokott barátaim és környezet sem volt velem. Talán ezt többet kell csinálnia az embernek, hogy tényleg megismerhesse magát. Figyelni kell minden egyes rezdülést, minden apró érzést és jelet.

Persze nem csak magammal voltam elfoglalva. Próbáltam a többiekre is figyelni. Ismerem a társaságot, de csak felszínesen. Még nem voltam velük ilyen sokat, ezért sok információ is ért, ami meglehetősen elfárasztott. Próbáltam kisilabizálni legapróbb mondatot is. Amit fontosnak találtam, azt beépítettem. Szerencsére sok volt ebből.

Gáborok

Évi

Feri

Teltek a napok, és mi másztunk, de néha azért mi is tartottunk pihenő napot. Furcsa, nem is tudom mikor tartottam utoljára igazi pihenő napot. Hétvégén vagy mászni voltam, vagy lakásban dolgoztunk, de itt tényleg relaxáltam. Napozás, grillezés, slack line, olvasás, kajavásárlás (kint olcsóbb a kaja…). Erről nem is írok többet, mert abszolút lazulás volt.

A szép magyar lányok

Víztisztítás a strandon: Náddal,homokkal...semmi klór

IGEN!

Grill

Terülj-terülj asztalkám!

Isti

Összegzés képen (tudom, ilyen még nem volt nálam) a legjobb helyet kapja nálam. Akit a számok érdekelnek, azt mondom, hogy 10/9. Mászás fellegvára. Ha esik az eső 10 perc alatt megszáradnak a falak, de a türelmetlen egyéneknek van ázástól mentes szektor látogatására lehetőségük is. Amit csak akartok. Különben is a második legfontosabb dolog, ami tudatosult bennem: „Amit meg rendelsz, az meg is érkezik”

Bärenschlucht

Herkules

Lajos a légy

Első vér, első nap

Pornó-bajusz

Franciaországi beszámolómat úgy zártam, hogy nem volt annyira nehéz a visszatérés. Ezt most nem tudom leírni. Fájdalmas és keserves volt számomra. Annyira más volt. Mintha egy álomból ráztak volna föl. Lehet, hogy ez a világ egy másik bolygó pokla? Zavartak az itteni fények, zajok. De szerencsére barátaim, és húgom segített az átállásba, és most azt kell megtanulnom, hogy küzdeni jó, és adni a másiknak a sajátodból (még, ha fogytán is van) hálás dolog. És ez nem csak a mászásra igaz. Általános.

Aufiderzén

Zsolti