2014. november 3., hétfő

Rovinj 2014

Történt az Úr 2014. évének 10 havában, hogy gondoltunk egy merészet, és a 23.-ai hosszú 7végét egy másik országban töltjük. Így azon a bizonyos szerda délután, Orsi, Bubu, Gyula, Barni, Nagyi és jómagam Horvátország felé, pontosabban Rovinj irányába fordítottuk a kocsi orrát. Egy féltéglát rádobtunk a gázpedálra, és meg sem álltunk rovinj-ig (tényleg, még a határon sem lassítottunk).
Jó tanács ! Ezek a derék horvátok, nemrég kezdték meg a városi csatorna hálózat felújítását. Elsőre ez fasza, de amikor új helyre mész, eléggé gáz minden 2. sarkon visszafordulni, és úgy keresni a hívogató ágyat éjfél felé...
De mi battaiak vagyunk minket nem állíthat meg holmi lezárás, árok, markoló,homlokrakodó, éjjeli őr, és még sorolhatnám.
Csütörtök reggel esett az eső, úgyhogy reggeli + kávé (erről majd bővebben) után szépen sétáltunk egyet a festői belvárosban. Megnéztük a templomot, ittunk 1-2 sört, és gyűjtöttük a csít a másnapi csapatáshoz. Persze, a „fiatal” csikók este elmentek megnézni milyen a kemény csütörtöki éjszaka. Örömmel mondhatom, hogy van ezen a kontinensen olyan kocsma ahol lehet bent dohányozni. Nyugi nem szoktam rá a cigire, de sörözés közben elviselem, és Barni meg Nagyi nagyon boldogok voltak. De ebben a huncut országban nem csak 1 kocsmában lehet cigizni, ezért tovább álltunk és benéztünk az ír kocsmába!!! Gyerekeim annyira eltalálták a hangulatot, hogy csak a kocsmai verekedést hiányoltam a csütörtök estéből. :)
Pénteken már ragyogó napsütésre ébredtünk, úgyhogy Gyula elkezdett hajtani minket mint a lovakat. Kelj fel, moss fogat, öltözz, egyél... Csak én bírtam a gyűrődést, ezért engem tuszkolt be a kocsiba és irány mászni! Mire Barni, meg Nagyi megtaláltak minket már 4 utat le is toltunk. Csapattuk, de a reggeli 2-re már csak lelkében tudta táplálni izmainkat, ezért kitörő örömmel fogadtuk Orsit, és Bubut a mindenféle kafnyákkal(asszem a fánk horvátul), és egyéb pékárukkal. A kaja után még 3 út került be a zsákba, utána a pálinka, bor, sör hívogató szavának nem tudtunk ellenállni, meg annak se hogy holnap is mászni akarunk. Persze, hogy vacsorázni a városba mentünk! A roma pizzéria dolgozói megint kitettek magukért. Mindenki 5 csillagot adott kajára! Ezután megint sétáltunk. A kis család elment haza, mi ittunk még 1-2 sört, és mentünk mi is aludni. Szombaton Limski Kanal felé vettük az irányt! Voltunk ott egy párszor, de ebben a szektorban még egyikünk se. Októberben azért szídni magamat, hogy miért hagytam a szálláson a rövidnadrágomat, nem egy üzemszerű dolog, de ez is megtörtént. A nap sütötte a sziklát, baromi meleg volt. :)
Nagyon jókat másztunk, de Gyula apánk kitett magáért. Úgy darálta az utakat, hogy a vége felé csak felsővel bírtam tartani az iramot (nem szégyen, már 3 hónapja nem edzettem rendesen). Kb. délután 3-4 felé elfogyott a kraft. Irány rovinj! Lementünk a partra, megvettük életünk legdrágább dobozos sörét, és fürödtünk a tengerben! :)
Utolsó este révén a város legrégebbi éttermébe a Velki Jose-ba ültünk be. A hal fenomenális volt, de a csevap se kutyából készült. A finom vacsora után megint csak hárman maradtunk, de egyből az ír kocsmába vettük az irányt! Bátrak voltunk, meg kemények. Rendeltünk egy CSAPOLT Guiness-t. Nem holmi üvegből kiöntöttet, hanem rendes csapoltat. Hmmm. Nagyon nagyon király volt. Másnap még egy utolsó cappucino után megint előkerült a féltégla, de a többit tudjátok!

Krisz :)


u.i.: Képek akkor lesznek, ha a Barni átküldi őket!

1 megjegyzés: