3. resz
Na hat, ezek erdoben elnek, ugy ertem a csehek. Erdo- erdo hatan, varosaik alig latszodnak ki a parkoktol es az idos faktol. Ezek tenyleg erdoben elnek, ugy ertem a csehek.
Huhogok is az oromtol.
Pragaba erve kevesebb, mint szaz koronaert boseges vacsorat es reggelit vasarolunk es bevetjuk magunkat a parkok melyebe.
-Jol hallom, ez Bonobo? =es valoban jol hallom, hogy Sleepy Seven durozsol a fak kozott. A Nap lemenoben volt, es az esonek nyomat sem lattuk, mintha becsi szokesunk egy masik eletben tortent volna. Domboldalba fiatalok heveresztek a fuben. Nem kurjongtak, nem tancoltak, vagy enekeltek, egyszeruen csak heveresztek es elveztek a zenet es az est hus leheletet.
Meg nem tudtuk hol alszunk, de nem is aggodtunk emiatt. Miert nem? Mert az egyik kozeli sorozoben Couchsurfing osszejovetelt tartottak, igen nagy valoszinusegnek tartjuk, talalunk valakit, aki befogad. Na meg a sorozokben konnyu baratkozni, foleg az olyanokban, ahol pumak is talalhatoak. Igaziak! Ott gubasztanak, lesben allnak a sotetben es a legvaratlanabb pillanatban elougranak, es ravettik magukat az olyan tokfilkokra, mint en. Karmaikat meresztik, fogaikat vicsoritjak es szemukkel majd szettepnenek. Felreertes elkerulese veget leszogeznem a puma alatt, most nem a jol karbantartot negyvenes nokre gondolok, hanem a nagy macskakra.
Tehat olcso sor es pumak, raadasul egy rakas ember. Akkora zsibongas tamadt csakhamar, belefajdult az ember feje. De legalabb befogadott minket egy kanadai par. Mi egy sort ittunk, a kanadaiak vagy tizet, kezdtem is elvesziteni a fonalat. Reszegek? Es meg angolul is karatyolnak? Az igazat megvalva, en mar huznam a lobort, de tollerans vagyok, hisz tudjatok: Mi jobb a sornel?!
Vegul, mar amikor minden percben kettot asitottam, es nem birtak kiszedni belolem egy epkez-lab mondatot, megenyhul a szivuk es elindulunk. Sulyos zsakokkal a hatunkon botorkalunk Praga belvarosaban. Itt egy ter, Ott egy regi epulet, amott egy nyilvanos zongora, amelyen barki csiszolhatja tudasat. Hajnali egy ora van, de a nyusges igen nagy. Na nem a beszologatos, nagykepu-reszegekrol beszelek, nem is a zombi- reszegekrol, hanem a kultur- reszegekrol.
Egy berhazban kapunk szobat. zuhanyozni, bajuszkotott felhelyezni nincs mar eronk. Amint leteszuk a fejunket, azonnal elalszunk.
Keso delelotig fekszunk ebben az onkivuleti allapotban. Vendeg latoink mar tukon ulnek, es mikor felebredunk, finomat, de egyertelmuen tudtunkra adjak, hogy alig egy ora mulva indulnak Nemetorszagba, es ha volnank oly szivesek es lelepnenk, azzal nagyot segitenenk nekik. Nem is tetlenkedunk. Zuhany aztan indulunk felterkepezni Pragat. Elso allomasunk a termeloi piac. Ismet veszunk 100 koronaert hazi kenyeret, kecskesajtot, paradicsomot, csokis sutiket es meg egy helyben keszult eperfagyira is futja. Na igen, Csehorszag majdnem olcsobb, mint Magyarorszag. Piac melletti fuves retre fekszunk ki napozni. Liz ceruzat ragad es rajzolni kezd, en a jo oreg Vincotte tollal kanyarintom a betuket. Nem kell sok, hamar megjelenek a helyi zeneszek, csapjak is a dogos bluest.
Piacozas utan a belvarosba indulunk. Beterunk egy helyi boulder klubba, csakhogy ott hagyhassuk a taskainkat, es imar gondtalanul es sulytalnul barangolhattunk tovabb. Nem lehet megtenni 10 metert sem, annelkul, hogy ne utkoznenk valmi erdekesekbe.
Minden megcsodalunk, kozben azert faradhatatlanul keresunk valamit: Internet kavezo! Esteink minden esetben bizonytalanok, valahogy mindig az utolso pillanatban talalunk szobat. Remeljuk ma is sikerrel jarunk.
Ahogy leszall az est, ugy jonnek elo a feketek. Meg mindig csapnivalo az angol tudasom, de naprol- napra tanulok valami ujat. Legtobbszor magamtol kovetkeztetem ki, es ilyenkor megveregetem a vallam. Nagyon kedvesek a feketek, ma toluk tanultam egy koszones format, amit a hello helyett hasznaljak, legalabb is en azt hiszem. Valahogy igy hangzik: viid. Biztos, mert raszta vagyok azert koszonnek allandoan, csak tudnam, miert akarjak folyamatosan ram tukmalni az alufolia galacsinjukat...
Kozben irt nekem egy Ivana nevu leanyzo, hogy aludhatunk nala, a kovetkezo uzenetben meg a talalkozasi pont szerepel. Elindulunk hat vissza a varoson tulra a taskakert, nagy boldogan, dicserve a Joistent, a Joszerencset es a Jomindenseget, mikkor Ivana ismet ir nekunk: Sajnalja, tul keson van, o mostmar lefekszik aludni. Vigyazzunk magunkra...stb.
Egy csapasra elkomorodunk. Liz valamit hoborog, en meg felveszem a poker arcot, hisz termeszetesen nem velem tortenik meg. Gyorsan valaszolunk: uton vagyunk, legkesobb felora mulva a talalka helyen leszunk, kitartas... de valasz nem erkezik. Sietunk, futunk, loholunk... Kit erdekelnek a kultur reszegek, vagy a terek, vagy a parkok, ha egyszer a szallasunk forog kockan. Speciel engem, de nem teszem szova Liznek, nem tudom, hogy kell angolul veszekedni.
Husz perc mulva a megbeszelt helyen allunk, egy apro villamos megalloban. Hivjuk Ivanat, de kinyom. Ismet megprobaljuk, sikertelen. Irunk neki, hogy megerkeztunk es nagyon sajnaljuk...
A valasz teljesen zavarba ejto. Leszogezi nem is adta meg a lakcimet, es maskor koraban reagaljunk.
Pont.
Ejfel is elmult, mikor tovirol- hegyire atfesultuk az egyik legnagyobb es a belvarostol legkiesobb parkot. Ketelkedve nezunk ossze, sehol se vagyunk rejtve. Barhova is verjuk fel a tanyankat, az ejszakaba lezengok akarva- akaratlanul is rankbukkanhatnak. Rossz lenne papirok es egyeb hasznos holmik nelkul tovabb utazni. Liz azt mondja balra menyjunk, en meg jobbra, de teljesen mindegy, sehol se vagyunk rejtve. Legszivesebben kigyalogolnek a varosbol, be egyenesen az erdobe. A fene enne meg az embereket -velem egyutt veve! Mi az, hogy nem merek fajtarsaim kozt teljesen kikapcsolni? Lerakni minden anyagi erteket, aztan csakfelborulni a fuben aludni, es nem aggodni mit talalok, majd ha felebredek? Ez agyrem!
Mar eppen bevalalnam, hogy egesz ejszaka orkodom Liz almai felett, virrasztva reggelig, megugatva mindazt, aki a kozelunkbe mereszkedik, mikor a helyzet magatol megoldodik.
Megcsorren a telefon.
Ferfi hang szol bele, lenyeget tekintve azt kerdi, miert nem erkeztunk meg a talalkahelyre? Most kell a szallas, vagy sem?
Csak talalgatni tudunk mitortent. Valoszinuleg osszecsereltuk a telefonszamokat, es ettol az embertol kaptunk talalkozasi cimet, nem pedig Ivana. Nem csoda, hogy olyan furcsasagot kuldott nekunk.
De lenyeg: Megmenekultunk Praga kultur-reszegeinek kegyetlenkedeseitol.
Bekesseg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése