2012. május 4., péntek

Zsolti tolla

Drága Május!

Köszönjük, hogy újra eljöttél virágillatoddal, méh dongásaiddal. - Ezt a gondolatot leheltem bele egy virágsziromba, majd szélnek eresztettem. Az finoman szaltót vetett, és ellibbent szem elől. 

Ezrével sodródnak tovább a tavaszi szelőben- természetes ez évszakban. Az is nyilvánvaló, hogy az ember - ki tudása legjavát természet szemlélésével szerezte meg - követi a szirmok példáját és messze száll tőlünk. Tudás- és kalandvágy csillapítása mellett más is létfontosságú szerepet játszik, nevezzük ezt sorsnak. A vándor útjait végig kíséri szerencse, megpróbáltatások, véletlenek, csodák és zűrzavar, és mindeközben eltörpülve és ijedtnek érezheti magát, de amikor a gondolatai és érzései apróságáról a világmindenség roppantságára terelődnek, válik majd ismét naggyá és nemessé.

Szombat reggel miután útjukra indítottam a vendégeimet, Noncsi és Drusza jött értem, Kalocsai Petit és Barnit később vettük fel.
- Játszunk olyat, kinek volt kalandosabb éjszakája? Segítek, nem voltam egyedül.- Srácok abbahagyták a pakolást, és mohón néztek rám, mint valami kövér kisgyerek a lángosra. Szemükből kiolvastam: Ennek pletyka illata van.- Tegnap éjfélkor - folytattam tovább - hívást kaptam Roliéktól, hogy lerobbantak Budaörsön, Kotecnik felé. Krisszel mentünk fel értük. Mondom, hogy ezt a srácot üldözi a sorsa.

Valóigaz! Krisz néhány héttel ezelőtt két napig szerelte a Golfot Misján, akkor úgy tűnt a történetnek vége, de a szombat hajnali órákban még is csak összehozott minket a jó öreg motorblokk és a dízel szag. Krisz! Ha hithű katolikus lennél, te szerelnéd a Jóisten Bugattiját!
Miután Krisz megszerelte az autót, Roliékkal megbeszéltük, hogy a Zsolti rezidencián töltik az éjszakát és másnap Gerecsébe jönnek ők is.



Dél körül érkeztünk Kis-Gerecsére. A dús lombú ágak lustán bólogattak a friss, erdei szellő alatt, medvehagyma hófehér virágait rendezgette a zöld burkában - még nem virágzott el. Csend és nyugalom fogadott minket, és tartott egészen a sorompó túloldaláig, ahol ezer túrista ténferget a szűk ösvényen. Bár nem aszfalton, autók és panellakások között sétáltunk, mégis városi hangulatom volt. Mindenesetre nem frusztrált, hosszú a hétvége, lesz még időm az elcsendesedésre. 
Szikláknál egy kis has süttetés után új utak mászására indultunk: a Titkos-udvarban újabb falrészekre bukkantunk még tavaly, amiket még soha nem másztunk. Jóllehet nem nehezek, de a hely félreesetsége igencsak vadregényes hangulatba hozott minket. Kitört a Dzsungel láz.










 Drága Kőfejtő! Mennyi élvezetes élményt éltünk át! Druszával itt tanultuk ki pesti barátainktól a Brókker-mászást. Lényege, hogy mire leengeded a társad a földre, te már akasztod az első köztest a saját utadban. Van sport értéke. Most is ékes-példává vált Komjáti Zoltán, ki ha nem a falon csüngött, akkor is rohant, folyamat benne volt a pörgés. Nem csoda, hogy ilyen szálkás ez a gyerek...
De mászás ide vagy oda, Geri sava-borsa a kint töltött éjszakák. Van egy szertartásunk, miszerint a naplementét a Napos-udvar kiugrószikláján nézzük végig, ahol egykor a kis Szimbát lóbálták a Szavanna állatainak. Miután eleget tettünk a szokásoknak tábortüzet raktunk az Illúzió-fal alatt. Druszával távolról néztük az alulról megvilágított sziklát és mögötte a távolban meghúzodó lágy, narancsos égboltot, ahogy a Nap sugarai távolódtak tőlünk, ránk húzva az est hűs homályát. Igencsak elégedettek voltunk a dolgokkal.


 Este lefekvés előtt Barnival úgy döntöttünk megnézzük a gyermekotthont. Ahogy az erdő belseje felé haladtunk, úgy lett kevesebb a Hold fény, és a sötétség lassan, de biztosan elnyelt bennünket. Árnyak hihetetlen formákat öltöttek körülöttünk és fantáziánkban. Megbokrosodtak a cserjék, és vérszomjas orkokká, rút goblinokká változtak, a száraz ágak csontos kezekként nyúltak utánunk. Kérges ujjaikkal hidegként cikáztak a tarkónktól végig le a gerincünkön, majd vissza. Végig olyan érzésünk volt, mintha követnének, s való-igaz az erdő élt és mozgott. Őzek szökdeltek, rókák sompolyogtak...

(Gyerekek lapultak az avarban, piszkos fehér kórházi köntösben, barátokra várva: Játsz velem, gyere játsz velem ÖRÖKRE...)

...és apró rágcsálok szelték át az utunkat.
Kastély előtt megpihentünk egy cigire és az erdőt hallgatuk. Arról beszélgettünk milyen nagyszerű is az emberi lét. Embernek lenni, és ezt nem csak szajkózni, hanem zsigerből érezni, nevezzük öntudatosságnak. Tudni, hogy hol a helyünk az univerzumban, és mit miért csinálunk, ez mindig eltőlt engem egy Váhúúú féle eufórikus érzéssel. Az embernek lehetősége van belegondolni mindebbe, és ez egy szint. Már nem csak azért él, hogy túléljen, mint egy állat, hanem pusztán az életért.
Mikor meguntuk magunkat visszamentünk a többiekhez. Fekhelyünket kivételesen nem a sziklák alá helyeztük, hanem jóval kijjebb a csillagok alá. Felettünk millió számra örködtek az égbolt ragyogó égkövei, és mi az ébrenlét határán utolsó pillantást vetettünk a végtelenben, majd átcsurogtunk álomországba. Hajnalban többször is felébredtem. Nyugat felől halvány fény derengte körbe a fák sziluettjét. Eljött egy új nap.

Reggel felöltöztem és bevetettem magam az erdőbe. Néha megáltam meditálni, és mélyen kitisztítani a tüdőmet. Hagytam, hogy átjárja a fák, vadvirágok és a szikla illata. Tekergöző ösvények új és újabb helyekre vezetett el, szűz sziklákhoz, majd letértem az útvonalról, és mohával vastagon benőtt mázsás kőfolyókon kapaszkodtam fel. Kőembereket építettem és fára másztam, mindeközben jól megéheztem és visszamentem reggelizni, majd kifeküdtem a napra töltődni. Az élet szép, egyszerű és nagyszerű. Andris barátom jutott eszembe: Milyen jó, hogy jó!




 Sok ejtőzés után végül meg jött a mászó kedv: Küklopsz után a Legyintgető titánokat terveztem. Gondoltam falom az óriásokat, persze végül a Titán győzőtt. Egyenlőre.

Miután elkoptak az ujjaink hazaindultunk. Az erdőben szedtünk egy kazal medvehagymát, majd kellemes aromák közepette autóba szálltunk.

Másnap, azaz hétfő reggel újra eljött értem a csoda Toyota, sofőr Power Zsolti, mellette nem más, mint bájos Noncsi... francokat bájos, inkább dögös. Gergely Gergő meg is jegyezte, hogy úgy néz ki, mint a Hazárd megye lordjaiból Jessica Simpson (persze, azt is mondta, az ő szíve csak is Lidié, és már most hiányzik neki). Gyors Teszkózás után útnak indultunk Mórágyra, Szarvasnyalintás melletti kis község felé, Szekszárd után, hol a szex hárd. Mikorra megérkeztünk már javában ment az élet. Néhányan a gránitot koptaták, psszt - sörök szüntelenül pattantak fel, gyönygyöző hideg nedű igencsak jól esett a forróságban. Fiúk-lányok napkollektorként feküdtek a napon. Előkerültek a labdák, Slack-line és frizbik, mindeközben Mick Jagger élő koncertet adott. Egy szó,mint száz: Woodstock...







Batta Kapitány és Power Zsolti







Egy idő után, estefelé, azt vettem észre, hogy a dolgok kicsúsznak a kezemből. Már nem én úraltam a helyzetet, sajnos ez megtörténik az emberrel, ha eleget iszik, és kótyagossá válik. Mit tehet ilyenkor az ember? Úgy gondolom semmit, csak folyik az eseményekkel. Ahogy írtam már korábban a dologok olyanok, amilyenek, és ez akkor is így van, ha az ember illuminált. "Neked nem kell így járnod, ha nem tudsz így menni", tehát nem kell kézben tartani a dolgokat főleg, ha még meg állni sem tud az ember. De ezt úgy is érzi mindenki, csak figyeljetek magatokra. Ha úgy érzitek valami gáz van körülötettek, figyeljétek meg mit esztek, isztok és gondolkodtok.

Békesség
Zsolti

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése