A múlthétvégén Nyugatra utaztam

Első sorban Szombathelyre mentem, de persze tervbe volt véve egy kis osztrák sziklamászás. A szombati szombathelyi időjárás biztosnak ígérkezett, sütött a nap, reggel hatkor is elég volt a laza öltözet. Elindultunk hát, felszedtünk Andrást, ki először látott sziklát aznap. Nagycenkre beszéltünk egy találkozót Székely Levivel és lányával, Emesével. Bepattantunk mindannyian egy tütübe és zúzattunk Peilsteinbe -Levi szerint- mínusz heteseket mászni :). Sajnos útközben kicsit borongóssá vált az idő, de mi kemények és elszántak voltunk. Megérkeztünk, kipakoltunk, felpakoltunk, gyalogoltunk. Nagyon szép hely Peilstein, rengeteg szektor van, sok sok sziklatömb mellett sétáltunk el, én már mászni akartam, nekem mindegy volt, hogy hol, csak megakartam fogni a sziklát és mászni rajta. Gyönyörű alakzatok, kiálló oszlopok, pikkelyek és hasadékok. Végül eljutottunk a célpontra, ahol is elkapott minket az eső. Nem örültünk vala. Vártunk és persze ettünk. Nagyon sok elfoglaltságot találtunk eső közben, pl. kavics szopogatás, mókusvíz ivás, konzervdoboz csiszatolás (elvileg ki lehet úgy nyitni a konzervet, ha csak egy kőhöz súrolod).. :) . De szerencsénkre hamar elállt az eső és sütögetni kezdett a napocska. Találtunk is nagyjából száraz falakat, könnyűek voltak rajta, hármas-négyes kategóriában, úgymond "kecskefuttatók" :) .. Karesszal neki is indultunk az egyiknek, ami végül is két kötél hosszas út lett. A második rész eszméletlen hangulatos és szép volt. Sütött a nap, de mellette nagyon fúj a szél. Ez a második rész úgy nézett ki mintha egy nagy derékszögű hasáb élén másznánk, hatalmas méretekkel, furmányosabbnál furmányosabb fogásokkal, csodálatos fehér egyenes sziklafalon. Mikor felértünk, mondhatni egy egyenes placc várt minket. Aztán lesétáltunk a mellette lévő morénán. Ezek után a hasábos fallal szemben másztunk egy kiálló kisebb sziklatömbön. Nekirugaszkodtunk egy ötös nehézségű útnak. Hát... azt kell mondjam, sosem másztam még olyan ötös utat, ahol az akasztás fölött egy olyan kunsztot kell megoldani, ahol egy olyan oldalsós, peremes lebernyegből kell továbbnyúlni magasra, ahova -nekem- csak két ujjam fért oda. Érdekes. De izgalmas volt. Itt aztán vissza veszel az arcodból, itt alá vannak számozva az utak elég rendesen, és rendszerint technikásak is. Karesz megmászott egy "plusz hetes" utat, ha jól emlékszem azt mondta, hogy kicsit nehézkesen ment neki, emlékezetes lesz.. Ezek után hamarosan megint eleredt az eső, pakoltunk véglegesen és indultunk haza. Másnap Karesz barátaival, Tilkával, Fritzivel és kedves kis kutyusával, Kirával mentünk egy kicsit kirándulni a Kőszegi-hegységbe. Célpont az Írottkő, azaz Gesríbenstejn volt :). Egy kisebb kilátó, vagy micsoda van építve a hegycsúcsra, aminek az egyik oldala a magyaroknál, a másik oldala az osztrákoknál van. Útközben beereszkedtünk egy barlangba, vagy hasadékba... nem is tudom minek nevezzem, mert egy szabályos hasáb ("alakú világ úrszelet, az a kozmikus gigász brutyó") alakú kb. 15 méteres, valószínű mesterséges szakadék-hasadék volt. No és oda ereszkedtünk be, ahonnan csak júmározással jutottunk fel a felszínre. Nagyon nagy kaland volt.Végig szép időnk volt, sütött a nap, és tűző meleg sem volt, pont megfelelő hőmérsékletet fogtunk ki.

Szeretném mondani a Battai Mászótársaimnak, hogy mindenképpen látogassunk el Peilsteinbe, rengetek út és mindenféle nehézség megtalálható ott.