Vissza a bányába…

Na, most nyilvánosan is Hálát adok a nagy világmindenségnek/Úrnak/Buddhának/Gaiának (ki hogy nevezi),hogy megörvendeztetett minket egy ilyen csodás vasárnappal. Az illatok,a társaság, Színek és az idő is nagyszerű volt. ÁmenJ

Tehát reggel 9:39-re beszéltünk meg Krisszel egy találkozót előttem. Egyikünk se késett, és mind a ketten totál pontosan érkeztünk meg. Lehet,hogy mindig ilyen agyalágyúlt időpontot kellene belőni és pontosak leszünk…vagy csak idejében kell felkelni. Nem tudom. Marianna már várt minket az állomáson,aki szinte meg se várta a kocsi érkezését már pattant is be az Opelba. Tovább mentünk Érd felé, mert nagy meglepetésemre rég nem látott törzshelyemre mentünk: Sóspékség. No comment. Aki még nem járt itt az térjen be,mert addig nem tudja mi is az a jó pék süti. Én már reggeliztem, de a fagyira igen csak rá gerjedtem. Szidtam is magamban őket, mint a lovat, mert az ilyen jól kinéző fagyikat csúnyán meg kellene adóztatni. Itt összefutottunk Lengyel familiával és számomra kiderült az is,hogy ők is velünk tartanak. Miután bevásároltunk tovább indultunk Dudás tesókért,mert az ő kocsijukkal mentünk. Nagy örömködés és Drótszőrű vizsla simogatás. Huggi ez neked szóltJ

Zsámbéki Kereszteződés után még egy autóval bővült a konvojunk: Kriszta és Bence. Ők nem rég kerültek be a klubba,és ha jól tudom ez az első sziklás élményük. Ha nem, hát velem biztos.

A bal kanyartól a parkolóig megint rémesen hosszúnak tűnt. Bence direkt belehajtotta a gépjárművet minden nagy gödörbe hátha Krisz ki esik az ablakon, ahová útközben kiült. Szerencsénkre nem sikerült, viszont a fiatalok tanultak tőle és most már minden kisgyermek kint csücsült, kivéve engem.

Aki nem ismerné: Ő itt Krisz:D

A parkolóban megint sokan voltak, de most sejtettem,hogy nem csak Medvehagymázók lesznek a tettesek. Sejtésem be is jött. Fent sok régen nem látott ismerőst köszönthettem. Igen végre elkezdődött a Gerecse szezon. Fiatalok, idősek,kicsik, nagyok, családosok,kutyák,macskák, delfinek. Pár percre rá megjött Zsika-Viktor páros is és kicsivel később Szilvi és kedves családja is előbukkant a fák rengetegei mögül. Örültem, hogy ennyi mindenki ki jött, hogy hódoljanak a jó időnek és a sportnak.

Kezdetben Dudás Mátéval másztam, és meg kell, hogy dicsérjem, mert nagyon jól biztosított. A Snottingot másztam, amikor is a tetejéből verettem egyet. Éreztem,hogy lefelé menet kicsit húz a kötél…Tudtam mi következik: egy kemény becsapódás, amit nagyon nem szeretek. Meglepődtem, amikor csattanás előtt csusszant egyet a kötél és olyan lágyan értem a falhoz,mint akvafres fogkefék a paradicsomhoz.

Később Levi után megpróbáltam a Fenevadat. Ez az egyik kedvenc utam itt Gerecsébe,és nagyon meglepődetem amikor az első kunszton túl voltam. Nem hittem,hogy ilyen jó erőben vagyok…Hogy lehet?! Több hete hanyagolom az edzést,és kábé heti egyszer megyek hangárba agonizálni,és azért,hogy rájöjjek a műfal nem az én sportom. A válasz egy részét motivációban találtam. Ha az akarat szeretettel párosul, akkor az mindennél erősebb. A válasz másik része viszont abból fakadt, amit az elmúlt másfél évben ismertem meg. Magamat.

Az első kunszt után egész goromba részek jönnek,de nagyon imádom ezeket a mozdulatokat.

Közben a Battaiak elfoglalták egész Gerecsét. Ott voltak mindenhol, mint a bolond gombák. Alig győztem rohangálni az emberek között,hogy egy kicsit velük is lehessek,de néha csak leültem valahova és néztem egy halott fán keresztül az újjáéledő,zöldellő erdőt. Éles Kontraszt volt nekem és azt hiszem egy kicsit elkalandoztak a gondolataim.

"Minden virág tökéletes" igaz Andris?

Dudás testvérpár a 23karátost próbálták, Zsikáék egy noném repedést (Zsika repedés…írtam korábban).

Lent a napos udvarban mindenhonnan csüngtek a mászók. Hihetetlen. Nem is láttam ennyi embert itt mászni. És azt is elfelejtettem,hogy a „naplemente-sör szikláról” milyen pazar is a kilátás.

nyú generésön

Visszatértem az Esőfal alá és rámentem az első iksz minuszos utamra amit múltkor is másztam: Lélekharang. Ezt a boldogságot…A mászás nem egy nehéz erőltetet sport teli görcsös mozdulatokkal. Inkább a balettra vagy a művészetre hasonlítanám. Finom, kecses, látványos, és a folyamat magáért beszél.

Még másztam a végére egy Ekekét egy Fekete Pétert (1 esés a végén) és egy Terit,amin majdnem meghaltam annyira röhögtem miközben alattam disznóvágós/terroristás sztorikat meséltek egymásnak gerecsei titánok.

Lefelé menet ismét nem siettem. Ölelgettem pár fát,hagytam,hogy feltöltsön az évtizedek alatt magukba szívott energiáival. Na meg persze szedtem medve hagymát…majd pont a hasamról feledkezek meg…

Minden jót fiúk lányok és vigyázatok magatokra a tavaszi szünetben.

Zsolti voltam