Eltüntünk 5 napra! :)

Hello mindenki!

Látom, ha elmegyek valahova mászni, a beszámolót minnél hamarabb meg kell írnom, mert az „új” szerző igen termékenyen ír. :)

Szóval! Bolondok napján (ápr.1.) Jóságos Gyula Bátyánk, a Kobold, Sári, és jómagam felkerekedtünk, hogy egy kis horvát szót halljunk! Észbe se kaptam, és máris a horvát autópályán találtam magam! Hála Istennek eszeveszetten gyorsan telik az idő, amikor az ember új helyekre megy mászni! Első állomásunk a festői szépségű Pazin volt.

Sajnos elkaptuk a tavaszi olvadást, és nem nagyon tudtunk köteles utakat mászni. Persze a boulder tömböket ostromoltuk fáradhatatlanul. Annyira sütött a nap, hogy féltem leég a kopasz fejem. Miután

kifáradtunk, megéheztünk, megizzadtunk Rovinj felé vettük az irány azon belül Ana néni apartmanját céloztuk meg. Rövid activity után (horvát, olasz nyelvtudás híján) berendezkedtünk, és a rovinji sziklákat is ostromoltuk egy kicsit. Este sétáltunk, pizzáztunk, és jó nagyokat flash-eltünk. Újabb nap, még újabb hely. Vinkuran-ba mentünk mászni. Egyszerűen úgy tudnám leírni a horvát kis-gerecse. Na jó, csak az a hasonlóság a kettő között, hogy ez is egy bánya volt régebben, és itt is van egy áthajló fal. Annyira megtetszett nekünk, hogy hamar eldöntöttük itt két napot fogunk mászni. Minden mászás, más volt. Él, crag, lyukas, áthajló, jól nittelt, rosszul nittelt…

Az első nap kicsit hamarabb végeztünk és kimentünk a Robinson Pub-ba! Hintáztunk egy nagyon nagyot, megnéztük a naplementét, és este sétáltunk egy nagyon nagyot a városban. Másnap csak az áthajló falat ostromoltuk. Bejött a kettő mászik, egy dokumentál felállás. Lett is belőle kb. 1,5 óra video, 236 fénykép!

Utolsó nap limski kanal volt a cél. Remek kis, hely. Ezt gondolja mindenki elsőr

e, de az út melletti részen ember legyen a talpán az aki a buszok, autók, traktorok, motorok zajától, dudálásától ki tud kapcsolni, és nyugodtan mászni. Kicsit feljebb, a csendesebb környezetben gyönyörű utak vártak minket. A mászás után körülnéztünk a környéken, és találtunk egy kilátót amiről a limski kanal elég jól látszik. Hazamentünk, Barni délutáni sziesztát tartott, a fönök kis pihenés után elkezdte megcsinálni a vacsorát, Sári jól elvolt az udvaron, ezért én bringára pa

ttantam, és keresztül kasul bejártam rovinj-t. Templom, óvárosi szűk utcák, egy épülő, de gyönyörű szálloda, tengerparti park, nyüzsgő kávézókkal teli kikötő. Beleszerettem ebbe a városba!

Mindig az elszakadás a legnehezebb. A hazajövős napot nem annyira lelkesen kezdtük. Megreggeliztünk piacoztunk, megittuk a „szokásos” cappucino-t, gyűjtöttünk pompaüveg szilánkokat a legkisebb Tőkének. Aztán hazajöttünk.

Krisz :)