Ha nincs ló jó a szamár is.

Azért választottam ezt a címet, mert szeretnék ékeskedni a magyar szólásmondás tudásommal. Na jó nem. Igazság, hogy hétvégére Adlitzba akartunk menni, Noncsival és Druszával, de helyette Tardos lett. Persze nem bántam egyáltalán, és este Huggival megbeszéltük, hogy vasárnap is itt mászunk. Másnap, mint szinte mindig a Mollal szemezve az ablaküvegén keresztül reggeliztem, mikor megszólalt a telefonom. Lilla volt az és a köszönése alapján egyből leszűrtem, hogy el van kámpicsorodva. Azt mondta,nem tudunk ki menni Tardosra mert elalvás történt a sofőr részéről…sebaj. Megdumáltuk hogy ez minket nem akadályoz meg egy jó mászásban és lelécelünk Pázmándra.

Dél körül meg is érkezett a boulder járat csomagtartóban Gyula Kong szivacsával. Bepattantunk és most kivételesen jó irányba kezdtük meg a kis falu megszállását. Hamar megérkeztünk (hát persze, hisz’ itt van a közelben) és elindultunk a tömbök irányába. Idő kellemesebb volt, mint múltkor és kevésbé fülledt. Sziklák két új vendége Bé (vagy egyszerűen csak B, nem tudom, hogy írja…J) és Endrész Robi (akit nem láttam szerintem 1 éve mászni) miatt megint fent kezdtünk, hogy könnyebben hozzá szokjanak a nem színes fogásokhoz. Keresztül-kasul megmásztuk a fenti tömböt, és azon morfondíroztam, hogy sokkal könnyebben beilleszkedhet az ember ebbe a világba, mint az ember alkotta embertelen környezetbe. Hamarabb ellazulunk és láttam, hogy eleinte a remegősen mászó Robi, aki megkövetelte magának a szivacsot még fél méternél is, húsz perc után nem zavartatta magát…mintha mindig is ezzel foglalkozott volna. Bandiról (vagy Bről) kiderült,hogy nem egy szívbajos fiú mindenhová felmászott, lezúgott, sebeket szerzet. Igazi rosszcsont.

Egy könnyebb részen felmásztunk a tetejére,hol egy emlékmű és 300km/h szél várt minket. A tájkép mindig lenyűgözz. Alattad szépen elterül a falu és utána csak a puszta ameddig a szem ellát. Visszabattyogtunk. Másztam pár új bouldert fent is meg lent is és azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy ismerem a legtöbbet. Szívesen elkalauzolok bárkit.

Még az indulás előtt felmentünk egy könnyebb tömb tetejére uzsonnázni,és befogadni mindazt, ami körül vesz. A nap melengette arcunkat,tavaszi virágillatú szellő borzolta hajunkat és a szomszéd bácsi fenyegetőzött Irma néninek, mert a fia egy semmire kellő kábel tolvaj…Az utóbbi nem volt annyira kellemes, de ez is hozzátartozott akkor a falusi látképhez. Végén még vártam is, hogy Szőke András belovagoljon egy disznó hátán,de sajnos elmaradt.

A majszolás befejeztével elindultunk hazafelé. Útközben viszont dobtunk egy balost és máris Beethoven kertben találtuk magunkat. Furcsálltam, hogy régen mennyire is ódzkodtam a kulturális programoktól,viszont most úgy éreztem ettől lesz kerek a nap. Sajnos nem tölthettünk bent sok időt, mert zárórára érkeztünk meg és Lilla is nagyon rossz voltJ

Kint persze hamar megtaláltuk, hogy mivel vezethetjük le fölös aktivitásunkat.

Utószónak azt hiszem tökéletes ez: Boldog szülinapot Noncsi:D

Zsolti voltam.