Zsolti tollából

Véleményem

Kicsi kocsi bumm bumm,
Kicsi kocsi bumm bumm
Százzal tép!

Zsika valami ilyesmit énekel, bár óvodás hangját túlordítja a furgon leszakadt kipufogója. Kint komor felhők takarják el előlünk a meleg napsugarakat, és a táj is szürkének és sivárnak tetszik, de még is csak úton vagyunk. Édesanyám az egyik születésnapján azt mondta nekem, hogy addig menjek, amíg tudok. Van kezem-lábam, sőt a legfontosabb: Kalandvágy.

Rég nem látott kanyarokban, Várgesztes felé, élmények tömkelege csapott meg. Mennyi- mennyi emlék köt ehhez a helyhez, amikor még új és ismeretlen volt minden, például a rugógyár az erdő (vagy inkább a semmi) közepén. Most már tudom mi az a szó, amit akkor kerestem: Abszurd.

Amikor leparkolunk a tó mellé, meg sem lepődöm, hogy egy árva lelket sem látok a fák közül kiemelkedő sziklákon. Hideg van, de más is körül vesz, nem is tudom... talán a csend. Igen a csend. A falu mozdulatlan, és ha mi is megállnánk egy pillanatra, úgy tűnne az egész világ egy nagy fénykép.

A falak tövében sem találkozunk senkivel. Ilyenkor, amikor csak magunk vagyunk, arra szoktam gondolni (nem minden alázat nélkül), hogy az egész szikla és erdő az enyém. Mintha lenne egy óriási játszóterem. Úgy érzem ez nem nagyképűség, vagy egyfajta megalománia, egyszerűen csak egy húron pendülök a természettel.

Mászás során sorban lefagynak az ujjaink, de azért még felmászunk ide és oda, egyet a régi idők emlékére, egyet a tél múlására, egyet meg nem is tudom miért. Egyáltalán lehet válaszolni egy olyan kérdésre, hogy miért mászunk?
Tényleg csak azért mászom, hogy beakasszam a standot, vagy megmásszam egy nehéz, kiszemelt utat? Ez kicsit olyan, mint csak azért enni, hogy jól lakjunk. Fontos szempont, de mi van az étel össz-íz-harmoniájával, kellemes fűszer aromájával?

Úgy gondolom ezzel a sporttal is ez a helyzet. Mászásban nem a mászás a legfontosabb. Sokkal többet nyújt számomra, mint izmokat és adrenalin túladagolást. Ez egy életmód, ami számomra nem csak heti 3×2órás edzésen fejti ki magát, hanem tetőtől- talpig, kívülről- belülről átjár non-stop. Ez egy életstílus, melyben otthon érzem magam, amihez mindig visszatérhetek, ha a nagy húsdaráló, embertelen szerkezet már mindent kizsigerelne belőlem. Ez egy életvitel, mellyel mindennél több időt szeretnék tölteni. A természettel, a klubbal és más hasonló gondolkodású és érzésű emberrel, hisz ez a sava-borsa, minden fűszerre.

Zárásként szeretném még azt megjegyezni, hogy a kaja résznél Balta fenséges bogrács költeményeire gondoltam…

Békesség

Zsolti