Güllich bácsiéknál jártam.

Már hosszabb ideje nem voltam igazi mászós túrán. Ugyan Hébe-hóba kijutottam Gerecsére, de inkább hétköznapok után maradt megfáradt önmagamat regeneráltam. Kissé magányosnak is éreztem magam, mikor egyedül maradtunk itthon Noncsival. Mindenki elhúzott Hvarra, vagy Volt-fesztiválra. Éppen ezért nagyon megörültem, amikor megláttam Bubb Feritől érkezet esemest. Frankenjurába hívott.

Frankenjura Németország délkeleti részén található Nürnberg környékén sacc/kb 760 kilométerre. Kényelmesen 7 óra alatt megtehető az út autópályán, éppen ezért Péntek délután 4-et céloztuk meg indulásnak a Sasadiról. Régebbi tapasztalataimból kiindulva direkt késtem, mert tudtam, hogy Pesti barátaim se lesznek pontosak. Talán a Vonzás-törvénye, vagy csak a szokásos indulás előtti szétcsúszás be is váltotta elképzeléseimet. Indulás: este 7. 5 fő: Huba, Feri, 2 Gábor, Én. Tehát hátul hárman ültünk, ami meglehetősen kényelmetlenné tette az utat, nem beszélve a lábam helyét kitöltő oxigénnel dúsított (jól működő agyért) karton ásványvízről. Hajnal kettőre megérkeztünk a Campingbe. Gyorsan felvertem a sátram, még néztem egy kicsit a körülöttem sötétlő tájat –próbáltam kivenni mi lehet előttem: talán szikla, vagy csak egy erdő…nem tudom. Gyorsan lefeküdtem aludni. Kezdődjék a kaland!

Régebben írtam már, hogy mennyire egyszerűen szokom meg a „csöves” életformát. 1nap alatt hajlandó vagyok barlanglakóvá válni, mintha mindig is így éltem volna. Másnaptól kezdve stagnált a harmónia, és a 9 nap, amennyit Németországban töltöttem, csak mélyítette bennem ezt az érzést.

Reggelente báránybégetésre, madárcsicsergésre, és a mellettem csörgedező patak halk csobogására ébredtem fel. Sátorból kibújva vibráló zöld szín éget bele a retinámba. A bárányok a távoli árnyékos részen legeltek a villanypásztor túloldalán. Napnak ezt a szakaszát lassú és kényelmes jelzőkkel illetném. 11 magyar gyűlt össze, hogy másszanak ezen a kultikus helyen, így persze, hogy nem ment az elindulás, mint karikacsapás. Meg amúgy sem ildomos sietni, mert… minek? De ezt itthon is elmondhatnánk.

Néha reggel elmentünk futni. Kis erdei utakon, kis falukon át, ahol alig van 20 házikó, patak mellett, hidakon keresztül, emelkedőn fel, gazdaságok mellett a gané szagtól sűrű levegőben. Sehol se egy eldobott csikk, vagy sörös üveg, illegális szemétlerakóról ne is beszéljünk… azt hiszem, ezt hozzánk hozzák… Visszatérve a kempingbe zuhanyzóhoz igyekeztem…mázli: a két zuhanyzóból az egyik mindig szabad volt. Egy euróért használhatsz meleg vizet, de nem is én lennék, ha éltem volna ezzel a komforttal.

Közeledett az indulás, néha ilyenkor tudtuk már, hogy több mint 500 körzetből melyikbe is mennyünk. Az emberek is készülődtek. Hihetetlen mennyien vannak itt. Recepció előtti asztalok megteltek pihenőnapot tartó kávézó-sütiző mászókkal, és az őket kerülgető nagy batyus, sziklához igyekvő, mindenféle nemzetiségű emberekkel.

Na, egy kicsit ugorjunk, mert nem akarok regényt írni. A mászást kicsit Fontainebleau- hoz hasonlítanám olyan értelemben, hogy a sziklák nem egy helyen találhatóak, aminek nagyon örültem, mert sokkal természet közelibb a mászás, és majdnem minden nap új helyeken találtuk magunkat. Egy szektorban változó mennyiségű és nehézségű út van. Környezet is változó: Vannak vadregényes erdők, ahol alig tőr be a napfény sűrűn nőtt fák között, furcsa formákat festve a sziklára, de van olyan szektor is ahol egy játszótér fölé nyúlnak a nagy áthajlások. Kérdés csak az: Te mit akarsz? Sziklák nagy része áthajló, de a több ezer útból, biztos csurran-cseppen befelé dőlő fal is. Ezt, ha akarod lecsekolhatod az 1000 oldalas, két kötetes kalauzban. Az utak többsége 15-25 méteres, elvétve találkozhatunk akár 40 méteres fallal is. A Fal tipikus frankenjurai mészkő, ami azt jelenti, hogy kiváló lyukérzékkel rendelkezők előnyben. Ízületekre fokozatosan kell figyelni, mert nem ritka a nagy áthajlásokban 3-2, sőt az 1 ujjas lyukak, amibe nekem úgy is belefér a 2.

Nittelések itt igen érdekesek, kissé kényes kérdés. Így utólag nem akarok rosszat mondani. Nevelő célzatú: Ha Jurában kiegyensúlyozottan megy a mászás, akkor rendben van a pszihéd. Bár néha szidtam a Fritz útépítőket. Talán Samu beszélt ilyenkor belőlem. Mindenesetre mászásom egy újabb szintre emelkedett talán. Nagyon jó volt újra tanulni küzdeni. Ha másztam nem volt mindegy, hogy sikerül-e vagy sem, mint az elmúlt pár hónapban. Tényleg akartam, de annyiban különbözött a régi droid stílusomtól, hogy örömmel tettem, és nem is annyira a nehézség számított. Nagyon örültem a könnyebb utaknak is, vagy egy nagy fogásnak, amin zászlózhattam… Tetszett a kitett érzés az áthajlásokban, és örömmel töltött el, amikor éreztem, hogy egy vékony ajtón dörömbölő megszemélyesített félelmem mégis kívül marad, mert tudtam, hogy így is, úgy is fel kell másznom. Szegény Samu gyakran duzzogott a sarokban, de itthon kiengeszteltem és megnéztem egy horror filmet.

9 napig mászni. Teljesen elvarázsolt az erdő. Utolsó napokban éreztem is az enyhe flúgosság édes ízét, ami miatt a kávét cukor nélkül iszom. Úgy éreztem teljesen elszigetelődtem az úgy mond civilizációtól, és a hétköznapoktól (Vagy talán itthon van az ember magányosan?), olyan értelembe véve, hogy szakítottam a megszokott életemmel. Se munka, se a megszokott problémák, de a megszokott barátaim és környezet sem volt velem. Talán ezt többet kell csinálnia az embernek, hogy tényleg megismerhesse magát. Figyelni kell minden egyes rezdülést, minden apró érzést és jelet.

Persze nem csak magammal voltam elfoglalva. Próbáltam a többiekre is figyelni. Ismerem a társaságot, de csak felszínesen. Még nem voltam velük ilyen sokat, ezért sok információ is ért, ami meglehetősen elfárasztott. Próbáltam kisilabizálni legapróbb mondatot is. Amit fontosnak találtam, azt beépítettem. Szerencsére sok volt ebből.

Gáborok

Évi

Feri

Teltek a napok, és mi másztunk, de néha azért mi is tartottunk pihenő napot. Furcsa, nem is tudom mikor tartottam utoljára igazi pihenő napot. Hétvégén vagy mászni voltam, vagy lakásban dolgoztunk, de itt tényleg relaxáltam. Napozás, grillezés, slack line, olvasás, kajavásárlás (kint olcsóbb a kaja…). Erről nem is írok többet, mert abszolút lazulás volt.

A szép magyar lányok

Víztisztítás a strandon: Náddal,homokkal...semmi klór

IGEN!

Grill

Terülj-terülj asztalkám!

Isti

Összegzés képen (tudom, ilyen még nem volt nálam) a legjobb helyet kapja nálam. Akit a számok érdekelnek, azt mondom, hogy 10/9. Mászás fellegvára. Ha esik az eső 10 perc alatt megszáradnak a falak, de a türelmetlen egyéneknek van ázástól mentes szektor látogatására lehetőségük is. Amit csak akartok. Különben is a második legfontosabb dolog, ami tudatosult bennem: „Amit meg rendelsz, az meg is érkezik”

Bärenschlucht

Herkules

Lajos a légy

Első vér, első nap

Pornó-bajusz

Franciaországi beszámolómat úgy zártam, hogy nem volt annyira nehéz a visszatérés. Ezt most nem tudom leírni. Fájdalmas és keserves volt számomra. Annyira más volt. Mintha egy álomból ráztak volna föl. Lehet, hogy ez a világ egy másik bolygó pokla? Zavartak az itteni fények, zajok. De szerencsére barátaim, és húgom segített az átállásba, és most azt kell megtanulnom, hogy küzdeni jó, és adni a másiknak a sajátodból (még, ha fogytán is van) hálás dolog. És ez nem csak a mászásra igaz. Általános.

Aufiderzén

Zsolti