Történt az, hogy drága fehérvári barátunk Gabó, feldobta az ötletet, hogy a május elsejei hosszú 7végén csapatni kellene egyek kotecniken. Egyből lecsaptam az adandó alkalomra, mert kotecnik egy kisebb csoda a számomra. Aztán 1-2 nap alatt azon kaptam magam, hogy nem az én kocsimmal kell mennünk, sőt még vezetnem sem kell!
Emberek nem hittem volna, hogy ilyen "hamar" eljön ez az ünnepélyes pillanat!
Na de vissza a jövőbe (vagy jelenbe). Áron este 18.00 felé bekanyarodott a parkolóba, 5 perc múlva felvettük a Nagyit, és irány az M7-es autópálya! Fehérvár city-ben megálltunk. Míg vártunk Tündire, és Ádámra megszisszentettem egy sört. :)
Életem egyik legjobb söre volt. 10 perc múlva megérkeztek az utasok, és 3 perc pakolási logisztika után, már a mazsolákat előzgettük a pályán. Az úton semmi extra nem volt, a Honda csendesen suhant, mi pedig jót beszélgettünk.
Sikerült eltévedés nélkül megérkezni, éjjel 0.30-ra. Egy gyors chek in után, fel cuccoltunk a "padlásra" és meg a fent levő magyar arcokkal pacsiztunk egyet. Mindenki gyorsan bedobta a szunyát, mert reggel mászni kell...
Reggel 7 vagy 8 óra környékén egy 25 fős rezesbanda zenéjére ébredtem. Francot, olyan hangosan zörögtek, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Sebaj, 2 perc és csend lesz.
Szerintetek ?
Volt szünet, de csak azért hogy mindenki bekapjon egy kupicával, és nyomatták tovább...egész nap. A Gáts Bence azzal riogatott minket, hogy tavaly éjjel háromig bírták.
Hála Istennek, idén este 11-kor csend lett.
Na de, ne szaladjunk ennyire előre. Áron, és Nagyi még nem voltak Kotecniken, ezért az A szektorban kezdtünk. Laza nyugodt mászás volt 6a, 6b meg ilyenek. Szép hosszú utak. Jó volt 12 akasztás után körbenézni. :)
Mivel mindhárman tudtuk, hogy az a kettő, és fél nap kevés egy ekkora hely rendes megnézésére, ezért tovább álltunk a B, C, D vagy mittomén melyik körzetekbe. A srácoknak leesett az álla amikor megpillantották a fák között a szép kioldott, cseppköves utakat. Mindent meg akartak mászni. Olyanok voltak mint a kisgyerek a cukorka boltban. Délután 5-6 környékén fejeztük be a melegítő napot, és fejenként kb. 9-10 utat másztunk. Mindeközben megnéztük Farkas Tomi 8c+ -os próbáját. Apám kemény a srác mint a vaskorlát. Sajnos nem jött össze a megmászás, de 8c+ -ért nagyon beteg dolgokat kell nagyon beteg áthajlásban megfogni, betartani, lépni...
A vacsi után beültünk a kocsma részbe beszélgetni, meg egy sört meginni.
A lefekvés után hamar csend lett, mindenki odatette magát.
Szombaton Gabó ajánlására lementünk a Zebra körzetbe, és az egész napot ott töltöttük. Mutatott egy olyan 6c+ -t ami annyira jó volt, hogy még most is kiráz tőle a hideg. Sajnos nem előre másztam, de motivációt adott az edzéshez, meg a visszatéréshez!
Áron és Nagyi kinézték maguknak a Super Sir Variant nevű 7a-s utat. Össze is rakták a bétát, de a megmászás nem akart jönni. Felmentünk a barlangba Tomikát megnézni, de várnia kellett az útra, ezért addig Gabó "rábeszélt" minket egy 7b+-os plafonra. Nagyi elég jól mozgott benne, nekem meg nagyon tetszett. Ezért megbeszéltük, hogy a vasárnapi kicsi időt, okosan beosztva, a barlangban kezdünk, és utána megyünk variantozni.
Áron és Nagyi kinézték maguknak a Super Sir Variant nevű 7a-s utat. Össze is rakták a bétát, de a megmászás nem akart jönni. Felmentünk a barlangba Tomikát megnézni, de várnia kellett az útra, ezért addig Gabó "rábeszélt" minket egy 7b+-os plafonra. Nagyi elég jól mozgott benne, nekem meg nagyon tetszett. Ezért megbeszéltük, hogy a vasárnapi kicsi időt, okosan beosztva, a barlangban kezdünk, és utána megyünk variantozni.
Így is lett. Eljött a vasárnap. Felébredtünk egy felhőben. Nem vicc, az orrunkig nem láttunk, viszont az eső szemerkélt. Nem volt mit tenni, reggeli, és várakozás. Amint kicsit tisztult az idő indultunk is. Hozzáteszem, hogy a sziklák közel tökéletes állapotban voltak. A barlangban a Nagyi elég szépen mozgott az útban, de sajnos nem lett meg neki. Sebaj motivált lett tőle. Na! Irány a zebra.
Csak maximális tisztelettel tudom leírni a következő sorokat.
Áron szépen, összeszedetten, elsőre (vagyis Rotpunkt) kimászta a Variantot. Persze, hogy a Nagyi is felspannolódott, és egy kis bíztatással, de ők is megmászta az utat. Én top-ban mentem rá, de érzem, hogy meg lehet. Edzeni kell még, és a szezon vége felé szerintem be fog akadni. Az idő rövidsége miatt, még Áron mászott, egy 6c-t, de sajnos a standot nem tudta megakasztani. Sebaj, legközelebb is jövünk.
Összepakoltunk, és irány horány, vagyis batta! Simán hazaértünk, nem volt semmi extra!
Na ennyi volt a kotecnik turné. Edzetek, mert ezek a szlovénok nem viccelnek!
Na ennyi volt a kotecnik turné. Edzetek, mert ezek a szlovénok nem viccelnek!
Krisz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése