Hello mindeki!
Úgy esett, hogy az idén is a hegyek között töltötte a Bxsc egy "kisebb" csapata a Valentin napot. Február 12.-én reggel 5 órakor álmos szemekkel, de izgalmakkal tele indultunk Gödöllő felé. Összesen 13-an mentünk, és a mi csapatunknak Pesten fel kellett vennie Fejes "Gordon Ramsey" Gyurit. Akinek ez már a második erdélyi kiruccanása volt. Ja! Majdnem elfelejtettem, hogy 3 autóval közelítettük meg Borsafüredet. A mi autónk összetétele, a főnök -vagyis- Gyula, BarniBoy, Gyuri, Zoli, és jómagam.
Szóval Gödöllőn átcuccoltunk a Zolihoz, és kezdetét vette az év első kalandja!
Az út izgalmaktól mentes volt, csak a határon kellett várakozni 45 percet. Ezalatt jókat beszélgettünk, és hallgattuk Zoli, "ott is volt egy csajom" történeteit.
Utolsóknak érkeztünk, ezért a legfelső szobában találtunk magunknak helyet. Este egy pár sör lecsúszott, és megbeszéltük hogy másnap egyből a nagy vadra megyünk. "Reggel 5-kor kelés, és irány a Horty csúcs!" mondta Szabi. Jó volt látni Barnin, hogy eléggé izgatott, gondolom nemtudta mire számíthat.
Péntek
Mivel itthon sem szoktam 5-kor kelni rendkívül nehezen tudtam emberi fejet faragni magamnak. De ezzel a többiek is így voltak...
Autóval elmentünk a beszállás közelébe. Még sosem indultam sötétben hegyet mászni, de baromi jó érzés volt várni, és látni a napfelkeltét. A túra eleje eléggé dzsungel harc volt. Mély hó, fák, bokrok, kidőlt fák, patak, ufók, zebrák, tigrisek, vízilovak szellemek... de azért megcsináltuk. A magassággal eltűnő növényzet, egy reménnyel töltött el. Nincs felhő az égen, ez gyönyörű lesz. De aztán beszakadtam derékig a hóba. Hopp ez nem jó. Fel kéne venni a hótalpakat. A többiek így is tettek, csak mi ketten maratunk a Gyurival akiknek nem jutott. Sebaj! Majd a jól megtaposott nyomokon megyünk. Nem! Meg kellett küzdenünk minden egyes lépésért! Veszítettünk a többiekkel szemben 1.5 órát.
Sajnos a csúcsot csak a Só (Sass Robi) érte el. A többiek vagy kimerültek, nem voltak biztosak magukban. Nem tudom mert mi nem voltunk ott amikor visszafordultak, nekünk sajnos esélyük sem volt a csúcsra. Ezért az esélytelenek nyugalmával az utolsó "csúcson" készítettünk pár fotót, és elindultunk a többiek után. Lefelé párszor beszakadtam a szél által "csinált" barlangokba, de egyszer tényleg csak a sapkám látszott ki a hóból. Szerencsére volt egy kő amire felállva a "partra vetett hal" technikával kimásztam a gödörből. Ilyen jót rég nevettem magamon...
A vízszintes szakaszon beért a Gyuri és már ketten reménykedtünk, hogy a többiek nem hagynak minket az erdő közepén. Hála az Istennek épp indulásra érkeztünk. Mondjuk heten ülni az ötszemélyes kocsiban "kicsit" kényelmetlen volt. Első nap vége gondoltam magamban. Aztán amikor a konyhában szembetalálkoztam Sóval -aki 1 óra mínuszban van hozzánk képest- akkor eléggé bazdmeg hangulatom lett. Sőt a másik kocsi még az erdőben várta. Persze az erdő közepén nem volt térerő, csak a visszaúton vették fel a telefont. A vacsora után, hamar csend lett, ezért nem is volt hatalmas party.
Szombat
Reggel 8-kor keltünk. Kaja után egy kisebb csúcsot néztünk ki. Sajnos a csapat lefeleződött, mert egyesek fáradtak voltak, egyesek sérüléssel küszködtek, és maradt kilenc "elmerogyant" aki még menni akart egyet. Irány a sílift! Megspóroltunk pár méter szintet, cserébe Só lent felejtette a túrabotját. Kb. 20 percet kellett várnia mire felküldték. De mi ezt nem vártuk meg. Szintén szikrázó napsütésben "meneteltünk" egész nap. Feljutottunk 2046 méterre.
A teljesítmény nem ez volt a mai nap, hanem a lejövet. Kétség nem fér hozzá, hogy a legnagyobb csapatás ezen a túrán itt, lefelé volt. Szűk fagyott havas gerincek, seggen csúszás, patakon átkelés hótalp szerelés... Ja igen! Persze Só még a csúcs előtt visszafordult és lement a snowboardjáért, mert neki megtetszett az egyik kuloár. "Ezt megcsúszom" mondta és úgy elindult lefelé mint állat. Sajnos nem láttuk, de elmondása szerint király volt.
A vacsora után kimentünk megnézni a Hó fesztivált. Amolyan battai napok, csak télen.
Mondanom sem kell, hogy már ott is tudják, hogy a Bxsc a legnagyobb partyállatok gyűjtő helye! :)
Vasárnap
Kelés nem tudom mikor, reggeli, pakolás, indulás. Ebédre megálltunk Zoli anyukájánál aki négy fogásos ebéddel várt minket. Apám láttad volna az arcokat, mintha az soha nem ettünk volna...
Este 7 óra magasságában megérkeztünk Gödöllőre. Átcuccoltunk az opel-be és vágtattunk is batta felé.
A négy túra közül amin én voltam szerintem ez sikerült a legjobban. Bár a Horty csúcsot nem sikerült mindenkinek megmászni, de legalább egyel több ürügy, hogy jövőre ismét ide jöjjünk vissza. Érintetlen táj, és annyi hegy, hogy egy élet is kevés megmászni őket.
Krisz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése