Egyensuly.
Talan csak, mert merleg szuletesu vagyok, annyira torekszem az egyensulyra. Mindegy. Bevalik, ez a lenyeg. Egesz utazasom alatt figyeltem erre: Ne vegyel el tobbet, mint amennyit adsz. Ez igy hulyeseg, nem igaz.
Vegyel el mindent es, adj oda mindent.
Kovet hordok, most ez a menu. Olyan sok allatot tartunk, muszaly epiteni egy uj disznoolat. Ennek orulok, ha mar van testem, hasznalnam is...
-Mi az Dzsordi?- Kerdezik tolem. Itt Dzsordi a nevem, senki se tudja kiejeteni a Zsoltit.- Ha faradt vagy, nyugottan tarts szunetet...
Melyrol rantott vissza a kerdes. Epp kezemben egy sulyosabb sziklanak a barazdait kemleltem.
-Rendben vagyok. Csak... hianyzik a maszas...
-Akkor menj es massz! Mi tart vissza?
-Olyan sok itt a munka, nem akarlak titeket cserben hagyni...
Dave elnevette magat. Szettarta a karjait, mintha megakarna olelni az egesz vilagot, majd igy szolt:
-Ugyan! Mindig sok a munka, legalabb is mindig akad mit tenni. Te azonban nem vagy nelkulozhetetlen, ahogy En se, vagy barki mas. Menj! Csinald! Es az Eg szerelmere vigyazz magadra.
-Harom nap...
-Ha ugy van, menyj el egy hetre!
Spanyolorszagban stoppolni nem egyszeru mutatvany. Joszerevel senki se all meg, igy normalis, ha a tuzonapon kell setalni tiz kilometert. Megeri, hisz Santa Linya a cel. Viszont, ha valaki megall, az tuti, hogy a legjobb. A spanyolok kepesek harminc kilometert is pluszban vezetni, csakhogy neked jo legyen.
Igy erkeztem meg Santa Linya barlangjaba. Ket nagyon csinos lany tett ki a szikla orias ele. Nem tetovaztam sokat, tatott szajjal indultam a fal fele...
-Hejj Chico! Van mit enned?
-Mara eleg, aztan muszaly boltot keresnem...
-Az necces erre fele. Tudod mit, varj itt hozunk valamit.- majd elhajtottak. Hol tartottam? Igen barlang fele indultam, de masodjara is megtorpantam. Olyan nagy! Olyan hatalmas! Mintha egy rettenetes szaj akarna, ham bekapni, alacsungo cseppkovek a szorny fogai. Haho! Van itt valaki? Senki...
Egyedul mereszkedtem a szikla kozelebe, madar nem halatta hangjat a kornyeken. Ez csapda, Zsolti! Fordulj vissza...! De tul keso, imar megbabonazva csoszogtam a porban mezitlab, es amikor megerintettem az elso tufat. Fel remlett bennem egy elveszett emlek: A szikla a legjobb baratom.
Teltek, s multak az orak, de senki se erkezett. Se a lanyok az alamizsnaval, se maszok, akikhez csatlakozhattam volna. Egyedul, santa linyai barlangban, Europa egyik legnepszerubb maszohelyen, Itt eroskodnek a legerosebbek. Chris Sharma, Dani Andrada, Adam Ondra meg egy rakas hasonszoru kemeny legeny kedvenc helye. Szinte latni lehet a barlang falara kicsapodo andrenalin froccsot, erezni lehet, ez egy komoly maszo hely, eppen ezert:
Pucer Traverz 7A, FA.
Kesobb unalmamban szimbolumokat rajzoltam a porba: spiralok, Om, beke, a szignom es egyeb mas, aztan meditaltam es recitaltam az Om-ot, de a kavicsokon megcsikordulo kerekek larmaja felbeszakitott. A lanyok ertek vissza, En meg azon gonndolkoztam, ne dobjam -e le megegyszer a gatyomat...
-Fogadjunk azt gondoltad, mar nem jovunk vissza- Kezdtek a lanyok, kezukben zacskoval, bennuk a sok-sok finomsaggal.
-Nem hazudok, valoban.
-De nem okozzunk csalodast... meg foztunk is!
-Azanya!
Kesobb. Ismet egyedul.
A nap vege fele jart, a fecskek, a csokak mind visszatertek az uregeikbe, es a levego megtelt ropkodo deneverek neszevel. A szikla elsotetult, roppant konturja, sarlokent szelte kette az eget. Mivel meg mindig nincs lampam hamar elokeszitettem a szallasomat, es jobb hijjan ismet meditalni kezdtem, majd azon gondolkoztam nem birok eleg melyen meghajolni a vilag elott, mint amennyire szeretnem, mikor a legnagyobb dobbenetemre angolul kerdeztek:
-Te mit csinalsz a sotetben?
Annyira zavarba jottem, magyarul valaszoltam eloszor, aztan megembereltem magam es annyit feleltem a brit parosnak: Pihenek. Kicsit furan neztek ram, kicsit nem is foglalkoztak velem, korbejartak a helyet, majd leleptek, igy visszatertem az iment felbehagyott gondolatomhoz.
Ha jol emlekszem aprilis kornyeken fogalmazodott meg bennem egy fontos, egyszeru es erzekeny eleme az egyensulynak: Ha azt akarom, hogy jo embernek tartsanak, jo emberkent is kell viselkednem. Maszoverseny utan torten ez, amikor a ket heti -vagy tobb...ki emlekszik mar ra?- megfeszitett munka utan onelegulten elvezhettem a munkam gyumolcset, azt hogy a hatamat veregetik: Igen ez szep munka volt Zsolti, mondtak es en is igy gondoltam, tehat hagytam, s nem tiltakoztam.
Mind ez tartott ket napig. Akkor megertettem, ha azt akarom, hogy elismert legyek - nem ket napig, nem is harom napig, hanem allandoan, akkor folyamatosan nagy tettekre van szuksegem. Nem eleg egyszer megdolgoznom erte, allandoan tevekenykednem kell, hisz a pillanat eluszik.
Nem birok meghajolni elegge a vilagegyetemnek, pedig szeretnek. Egesz idaig vezeto utam, olyan kusza es izgalmas volt. Annyi csodat, turelmet, megertest kaptam, nem tudom kepes vagyok- e viszonozni. Mivel viszonozam? Csavargo vagyok, nincs semmim, csak egy teleirt fuzetem es egy tollam. Ez mindenem, igerem, ha eljon az ideje megosztom veletek.
Ismet erkezik valaki. Az angol srac tert vissza:
-Itt hagytatok valamit?
-Igen, teged! -Aztan bocsanatot kert tolem, amiert nem jutott elobb eszebe, hogy megkerdezzen, nincs-e kedvem holnap csatlakozni hozzajuk, hiszen Terradetsre mennek.
Hogy a viharba ne!
Azt hiszem megint elcsiptem valamit!
-Akkor reggel hetkor a fenti parkoloban.
-Rendben... Viszont hetkor meg sotet van, nekem meg nincs lampam...
A srac egybol megertette a celzast, es kolcson adta a fejlampajat, aminek kesobb nagyon is orultem. Visszakisertem a berelt autojukhoz, intettem, majd nyugovora tertem.
Olyan fura szag van... Olyan mint a farmon. Erre a gondolatra ebredtem. Olyan sotet volt, nem tudtam nyitva van-e a szemem, vagy sem. A ruhamat szagoltam, valoszinu, hogy En belolem arrad, hisz hatvan napja ket polot hasznalok. Ebben a ket poloban kell megoldanom az allatgondozast, a konyhai munkalatokat, es megjelenem az ebeden a vendegek elott. Ebben dolgozom, ebbe maszom, ebben vasarolok... Igen komoly logisztikat kivan a ruhaim tisztitasa.
De ez nem belolem arrad. Talan...
Ebben a pillanatban hallottam meg a vaddiszno csamcsogasat a legkozelebbi a bokorbol, ami nincs olyan kozel, mint amennyire gyava vagyok igy hat:
Zoknis Futam 6b, FA (ejszakai, fejlampas megmaszas).
Ilyen gyorsan meg nem rohantam fel tufan! Amint elertem az elso akasztast, beekeltem a terdemet, es tapsikolni kezdtem.
A bokorban ket fenylo szempar jelent meg.
-Ott a diszno!- orditottam oda, de az csak sutan lesett ram.-Mondom ott a diszno!
Semmi valtozas, csak kitarto csamcsogas, es vegnelkuli rofoges. Akaratlanul is eszembe jutt a Hannibal filmbol az a jelenet, amikor a vaddisznok megeszik az embereket. Tudom, azok fogva tartot malacok voltak, eheztettek oket, de ezt itt a gep elott egy bogre tejes kaveval a markomban pottyogom nektek.
De este, a sotetben, egyedul a barlang melyen mas a helyzet...
Elenekeltem par Kossuth notat, aztan a "Te vagy a legeny, Tyukodi pajtas" kezdetu bujdoso-kesergot, legvegul A part alatt cimu notat, mert azt szeretem. Muris, hogy ilyen sok allat suti a kenyeret ebben a dalban.
Ez bevallt. A szempar eltunt, a szag is csillapodot, igy lemereszkedtem a foldre.
Ismet a szagra ebredtem. Nem mozdultam, csak fulleltem.
Semmi.
A bokor kozott valami ugyan mocorog, de az lehet ugyan az esti szello is. Csamcsogas es rofoges nincs. vilagot gyujtottam, es ismet meglattam a ket fenylo szempart.
-Menyj innen!- Szakitottam meg a csendet, es a barlang ezerszer szajkozta: menyjinnen- menyjinnen- innen... Nincs mese- gondoltam, osszeramoltam es neki lodultam...
Varj egy pillanatot Zsolt! Mit csinalsz? Az erdoben akarsz koborolni este, dagonyazokon keresztul vagni, bokrokat kette szelni? Ha nem a bokor teged, emlekeztetnelek: mediterran erdoben vagy, itt minden szur es vag! Akkor mit csinaljak?
-Elkaplak es elviszlek Attilanak, Ugy is tartozom neki egy csirkevel! O majd porkoltet csinal beloled! -ijesztegettem, de nem hatotta meg, valoszinuleg erzi, hogy ismet vega vagyok. De otlettem tamadt, es felhivtam Attila, Campa mester baratomat, egy kis batoritasert. Sikerult neki, nem veletlenul mester.
Az ej hatralevo reszet ataludtam, es csak akkor ebredtem fel, mikor egy menyet fele lopozott melem, es szandalommal a szajaban eliszkolt. Mondhatom, szeretnek az allatok.
Reggel, meg pirkadat elott ismet dalolva baktattam vegig az erdon, a megbeszelt talalka helyre. Elenekeltem az "Egy boszorka van" a "Beres legenyt" es a "Batta indulobol" neheny sort, mert hat miert ne...! Batta szive itt is dobog!
Ujdonsult barataim mar vartak ram, hogy ne haragudjanak ram a kesesert elszorakoztattam az esti kalandommal oket.
-De a kezedben mind ket szandal...
-Igen. Ide felejovet talaltam meg, kicsit megragtak, de meg mukodik!
Annyira szeretek utazni. Legszivesebben azt kivannam, az autoban ulve, sose erjunk celba. Ulni, kenyelmesen hatra dolni, es figyelni, ahogy a taj valtakozik. Pont jo idoben vagyunk, mint altalaban; Pont elcsiptuk a napfelkeltet. Napfelkelte, csak egy szo. Meg is mimindent takar ez. A feny jatekok elkepesztoek a hegyek kozt, teljesen magaval ragad, ahogy a felhok is, amint torlodnak- torlodnak, mignem eleg nagyra duzzad ahhoz, hogy atbukjon a hegy tuloldalara, megfuszerezve a pirkadat felhomalyat. Szeretnek elveszni a pillanatban.
A Toyota feljebb hag a hegyekben, patak mellett, majd folyo menten, egyik volgybol a masikba, majd ismet fel a felhok koze. Itt parkolunk le, a viztarozo mellett.
-Ott a sziklank... a felhok mogott.
Meg feljebb es feljebb, imar gyalogszerrel. Eloszor a sziklafalba furt vasletran, majd erdei osvenyen. Minden lepes preciz, minden lepes csendes, ez tanultam mezitlabb. Nem rugom arrebb a koveket, nem boritom az alattam levore a tomboket, nem lepek eles-hegyes sziklara... Ez egyensuly es gyakorlas kerdese.
A fal legmagasabb pontja harmincot meter, es en rogton beleszeretek ebbe a feheres kozetebe. Tufak, cseppkovek, jaj ez a maszas felleg vara!
-Szeretned kezdeni a maszast, Caveman? -ok se tudjak kiejteni a nevem- Ja hogy mar rajtad van a maszo cipo?!
A fal tetejen nem felejtek el korbe nezni. A fak folott mar tobbet latni. A felho elvonuloban van, nekem meg ra kellett dobbenem, itt mindenhol szikla van. Nincs mese! Felre raktam a buddhit, es masztam annyit, amennyit csak birtam, majd meg tovabb is. Mikor mar vereztek a felpuhult ujjbegyeim is akkor is masztam. A Tobbiek vegeztek, de en masztam egyet, es ok megertettek, sokat bojtoltem, hogy itt lehessek.
-Holnap Camarassara megyunk, szeretnel jonni?
Imet csak egy hogy a viharba ne!
-Ez esetbe, elmegyunk pizzazni, es leguritunk par sort...szoktal sorozni?
Azt azert el kell mondjam, az elmult masfel honapban nem ittam sort. Alkoholt is, ha heti egy korty bort, csak az ize kedveert. Igy hat nagyokat huhogtam, kurjongtam, cuppantottam, es halalkodtam az elso korty utan. a Masodik utan ismet, a harmadik utan szinten, es meg tanitottam nekik a varazs-sor-kerdest, a negyedik utan enkeltem nekik, az otodik utan csuhajja a hatodik...!
-Azon gondolkodtunk, Caveman, Nem szivesen vinnenk vissza az erdobe.
-Me´ resszeg vagyok? Nem felek En a vaddisznotol! -es ezt megintcsak nem az erdoben mondtam.
-Egy sort ittal. Mindegy. Nekunk is egyszerubb, ha nem kell mindig elautozni erted reggelente. Aludj a kocsinkba, egyel es masz velunk!
Igy telt el a het. Reggel a napkeltevel indultunk utnak. Kanyargos hegyi-utakon, faluvegi kavicsos, murvas sehonnai osvenyeken utaztunk. Kis telepuleseken at, padon ulo Miguel bacsinak nagyokat koszonve: Bon Dia! Erdei osvenyeket koptatuk, nemelyiket, mar fejbol tudom, ismerem melyik kore kenyelmes- es melyikre fajdalmas lepnem. Egesz nap a legjobb minosegu csepkoves utakon koptatuk magunkat, este meg kozosen ultunk be egy barba, az uj baratainkkal.
Mert Hetvegere mar tiz fos tarsasaggal mozogtam. A sors ironiaja, hogy mindenki angolul beszelt. Amerikaiak, angolok, sot legnagyobb meglepetesemre meg a skotok is. Oket semennyire sem ertettem.
Este a berelt Toyotaban gubbasztottam. Szegenyes? Lehet, de az almaim mindig gazdagok. De mielott elaludnek valamit muszaly vegig gondolnom. Mit varok mindettol? Mit es miert csinalom minde ezt? Jol csinalom a dolgom? Nem hiszem, hogy sok kozom van mindehhez. Nem rajtam mulott. A sracokke az erdem - szerenykedem, de azert tudom, meg dolgoztam, vagy legalabb is meg fogok dolgozni mind ezert. Mert ennek nincs vege. Holnap uj nap, es ismet elni fogok minden lehetoseggel, amivel csak tudom. Es torleszteni is fogok. Kovet hordani, allatokat gondozni, takaritani... vagy csak mosolyogni, mert az ingyen van.
Bekesseg
Zsolti
Jajjj, drága barátom. Az Isten áldjon meg tégedet. :)
VálaszTörlésEgy kis könny szökött a szemembe.
VálaszTörlésKrisz :)