Hello hello!
Eltelt egy hét, meglettek az eredmények, ideje beszámolót írni!
Múlt hét szombaton, izgalommal ébredtem! Verseny!!! Szeretek versenyezni, sok jó arccal együtt csapatni mindig jó. Jamm-el még jobb, mert nem csak öt próbád van egy kunsztra. A versenyeken nálam ez a kritikus pont. Nem mindíg jön össze ötből, néha kell 17! Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Felkelés, fogmosás, öltözés, irány a pékség, onnan az állomás. Amíg várom a Nagy Tomit, elgondolkodok mióta is nyomom a versenyzést, milyen volt az első. Fontos dolog, mert most én viszek két srácot versenyezni, összegzem mit is tanácsolhatnék, ami talán segít nekik. Megérkezett Tomi, irány a falu. Kata, és Tomci már a ház előtt várnak. Bepattannak a kocsiba, és már repülünk is rákosligetre! Az út kicsit hosszú, de végig megy az ész osztás, meg persze a nevetés. Az elsők között érkezünk. Mr Csanádi még javában rakja fel az utakat, jelölgeti a zónákat, top-okat. Sürög forog mindenki, mint egy jól szervezett hangyaboly.
A megnyitót Barkó Csabi mondja, a szövetség "hivatalos" speeker-e. :)
Közzéteszik a sorsolást, a második csoportban leszünk. OK. Van időnk bőven. Ennek Kata annyira nem örül, de én a srácokkal figyeljük az első csoportot, mit hogyan mászik meg, hogyan okoskodnak az arcok a falon. Közben persze záporoznak a kérdések, mindegyikre válaszolok legjobb tudásom szerint.
Aztán eljött a mi időnk! Két óra kontra 25 kunszt! Eldördül a "startpisztoly", és hopp a nagy sietségben úgy másztam meg az első bouldert, hogy be sem kötöttem a cipőmet. A srácok is elkezdték aprítani az utakat. Tomci először kicsit félénken mászott, de két út után, csapatta ahogy kell. Tomi szépen kezdett, sőt volt egy út amit hamarabb mászott meg mint én! Telik az idő, fogynak az utak. Átmegyünk egy másik falhoz ahol Tomi próbálgat egy hatalmas ugrást, elég jókat dobva rá. Mondom neki, ne ragadjon le egynél, próbáljon mást, meg pihenjen is. Belepróbál egy másik útba, majd hangosan elenged egy közepes méretű fogást. Mi van? Kérdem. Nagyon fáj az egész alkarom. Meleg, szúró érzés? Igen. Itt is? Igen. Akkor a verseny neked ennyi. Pattant egyet az ínszalagod. Pihentetni kell.
Szegény, biztos rosszul nyúlt, vagy az ugrások utáni pihenőben túlhűlt a keze. Előfordult már velem is. Kicsit rosszul érintett, hogy a Tomi lesérült, de egyben erőt is adott, meg kell mutatnom a srácoknak. Miért is jó ez az egész még az ilyen dolgok ellenére is. Visszacammogtam a másik falhoz, és tizenhetedikre megcsináltam azt az utat mire azt mondtam, hagyni kell, mert alattomos módon elszippantja az erődet (meg a fájós csuklómat is, meggyötörte rendesen).
Letelt az idő! A két óra 21 top-hoz volt elég. 37-ből Tomci 36. lett Tomi 32. én a 14. helyet csíptem el aminek nagyon örülök (az első 15 volt a cél!)
Hazafelé megdicsértem mind a két hőst, akik nagyon elfáradtak, de láttam az arcukon a boldogságot!
Jó verseny volt! Köszönet ezúton is Mr Csanádinak a remek utakért, és szervezésért. Jövőre mi hárman biztos ott leszünk!
Itt egy remek video a versenyről: http://www.youtube.com/watch?v=RJW6gZgXJgQ
Krisz voltam! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése