Egy újabb kaland.

-Misja? Alig tíz fából álló erdő, az is szét van kulázva. – Hangoztattam a véleményemet a telefonba Misja Pecről, Szlovénia egyik legfelkapottabb sportmászó helyéről. Igazi erdőségekre volt szükségem. Civilizációtól mentes vadonra, hol csupasz seggel járhatok akár Farzan. A városi mocsokkal színültig teli voltam. Stressz, rohanás, fásult emberek… Elég volt.

Végül óhajomat felülbírálta az időjárás, mert a másik hely (Schleier Wasserfall, Ausztria), ahová mentünk volna túl hidegnek és esősnek bizonyult. Péntek estefelé megszokott helyen (Sasadi) üldögélek a táskámon és várom, hogy jöjjenek Marciék értem. Az embereket figyelem, ahogy szintén várnak a saját kocsijukra, és kalandjukra. Viccesnek találom, hogy mindegyik az óráját nézi, mintha ettől gyorsabban megjönnének értük… próbaképpen megnézzem én is.

Egy Mazda 6 kanyarodik be a parkollóba, megjöttek. Kedvenc, idilli házaspárom száll ki: Ági és Marci, majd a hátsó ajtók is kinyílnak és megpillantom Ádámot és Farkas Tomit. Tomi ujj sérüléséből tért vissza a mászó életbe. Kicsit beszélünk erről, de gondolataim tovább mennek, vajon milyen formában lehet? Szlovénia első benzinkútjánál megállunk tankolni meg egy kicsit kimozgatni elgémberedett tagjainkat. Indulás előtt egy szatyrot húzok ki az ülés alól

-Mit szólnátok anyu almás sütiéhez?- kérdezem.

-ÚÚÚÚ!- Feleli mindenki egyszerre. Az éhes vándor egyik legjobb barátja a házi süti. Millió köszönet édesanyámnakJ

Álom nélküli álomban zötykölődök tovább a kocsiban, és csak az éles kanyarok térítenek vissza a sötétségből… ki se nézek az ablakon, tudom, hogy a viadukt alatt vagyunk. A fal alá parkolunk. Hideg, száraz levegő kúszik fel az orromba. Az ég csillagos, és csak egy „pamacsnyi” felhőcske úszik be lomhán a ragyogó hold elé, sejtelmes fényt varázsolva mediterrán erdőbe. Fekhelyeket hamar kialakítjuk, majd lefekszünk. Csak az orrom és a szemem van kint a hálózsákon kívül. A sziklák kontúrját nézem, amíg teljesen össze nem mosódnak az éggel és álomba nem szenderülök.

Reggel többször is felébredek. Valami hülye berögződés lehet, hogy úgy érzem muszáj felkelnem. Minek? Hova sietek? Pihenj, közlegény! Végül megértem miért: kíváncsiság. Gyorsan magamra kapom az összes ruhámat és megindulok a szikla mellett. Mennyit aludhattam? Nem tudom, de ennyit biztos rég. Tompa vagyok és egy kicsit átfagyott is. A fal másik végében szlovénokat látok, már másznak egy Hobit nevezetű 7c-t. később ez az ember próbálja a Talk is Cheap (Madda fakka, csak Druszának) 8c-t. Kicsit figyelem őket majd visszavánszorgok reggelizni.

A szikla déli fekvésű, ami azt jelenti, hogy a hideg éjszakát kárpótolja a még mindig nyáriasan sütő nap. Nem kell sokat várnunk és máris félmeztelenek vagyunk…lehet, hogy a 3 liter víz kevés lesz? A Csapat többi tagja is megjelenik: Gabi, Zoli, Horváth Gábor és Kulcsár Gábor és Attila. Horváth Gáborral sokat másztunk Frankenjurába, nem kérdés, hogy együtt mászunk. Bemelegítésnek a Birkózó (szlovén neve kiejthetetlen, van egy söröm rá) 7a+-t választjuk. Talán két ével ezelőtt másztam meg először, és úgy rémlett teteje baromi nehéz sarokakasztós pici peremes, ’gány stand akasztása van. Na, ezt most nem érzékeltem. Ezen fellelkesülve megnézem JSFK, 7c+.

Borostyán benőtte az egész erdőt...

Azonnal észre veszem a hiányosságaimat. Kevés motiváció, sok félelem érzet, és ráadásul nagyon idegennek érzem a sziklát. Nem edzek mostanában, tudom, de mégis teljes harmóniában vagyok önmagammal, és a vegetáriánus étrendnek köszönhetően rettentően könnyűnek érzem magam (nem csak testileg). Még kétszer megpróbáltam aznap sikertelenül. Nem keseredek el ilyenkor, inkább türelmesen várok, és próbálom megérteni. A probléma egyértelműen bennem van, megkeresem és gyökerestül távolítom el.

Naplemente előtt Gábor kocsija Koperbe indul tengerpartozni. Én is velük tartok, de velem együtt már hatan vannak, ezért bedugnak a csomagtartóba. Egy kicsit eljátszom a gondolattal: Mi lenne, ha rendőrök megállítanának? Ha már így is bukta, nem lenne mindegy, ha eljátszanám a halottat?

A partra legjobb időbe érkezünk. Halk chill out zene szól a mögöttünk lévő kávézóból, hajóóriások útjukra indulnak hátukon hordva konténerek százait és mögöttük a nap lángolva merül alá a tengerbe kiszínezve az égboltot. Hagyom, hogy sodorjon magával a pillanat, és…

Tengerbe úszkálok. A hideg víz ezernyi apró tűként ölel körbe. Kicsit zihálva veszem a levegőt, ezért megállok, és próbálom visszafojtani szívverésem. Nyugi Zsolt… Majd elmúlik. Pár perccel a teljes sötétség előtt kiúszunk. Szárazruhát fel, fekvőtámasz és futkározás. Vacogok, érzem, hogy belül minden egyes sejtem, annyira remeg, hogy bármelyik pillanatban darabjaimra hullhatok szét. Többiek forralt borral kínálnak, és lassan én is felmelegszem.

Másnap sokkal később ébredünk, nap már a fal tetejét süti. Reggeli után belecsapok egy kis élménymászásba Ágival és Ádámmal. Hatalmas fogásokon mozgatom át magam, míg testem nem ál készen a nehezebb utak megmászására. Újra megpróbálom Pticja Perspektívát, ezt a 7b nehézségű nagy cseppköves utat. Szépen és ütemesen ment, ezt már szeretem! Na de lássuk JSFK-t.

Gyorsan mászok, de viszonylag precízen. Druszával ezt hívjuk szlovénos stílusnak. A fejemben van az út… és most akarom is. Az alsó könnyebb részt hamar átmászom, és közeledek a kunszthoz. Levegő vételre koncentrálok, és lentről Marci kiáltása szűrődik fel: -Gyerünk! Most vagy ott!- Na, igen! Peremen zárulnak ujjperceim, pozícionálás, gyorsakasztás és tovább. Erőm fogytán, de lelkesedésem nő… Juhúúú mindjárt túl vagyok rajta. Szinte csodálkozok, hogy máris itt van ez a baromi nagy fogás, amiből akkorát fogok pihenni, hogy talán még egy kávézásra is fog telni. Kézrázás közepette az előttem lévő részre koncentrálok. Ha ez nem sikerül…olyan nincs! Sikerülni fog. Még egy pillantás a hátam mögött lévő tájra, aztán neki indulok. Bal kéz alsós, magasra feláll, és nyúlok is jobbal messze a csippantóra…Te jó ég ez ilyen kicsi volt eddig is? Mindegy, bal kéz enged és csapok is ki egy bucira, ahol a kezem megáll, de kritikus a helyzetem…Szinte látom magam lentről, ahogy végtelenségig tartó fél másodpercig beremegek, küzdve a gravitációval. Mi lesz már te kéz? Tarts! Balom engedelmeskedik és lent egy diós Öcsi Szelettel jutalmazom magam

Üdvözlet mindenkinek a nyugalom szigetéről:
Zsolti