Itt van az ősz, itt van újra...

Mindig várunk valamire. Munkanap végére, a nyári szünetre, a mászó táborra… De mégis is legtöbbször ezek úgy elmúlnak, mintha nem is lettek volna. Az emlékek megkopnak, beszélgetéseket elfelejtjük. Természetes, hogy várunk valamire, és keressük azt, hiszen fantázia dús emberek volnánk, teli ambiciózussal, kiknek a gondolatai szabadon szárnyalhat más időben és térben. De közben nem szabad megfeledkezni a jelenről sem. Éljétek meg a pillanatot. Ez akár lehet a hosszú élet titka is. Élettel teli élet.

Rendszerint Mátrában tartottuk a mászó táborokat. Patak, erdő, csend, és a híres-neves Bxsc klub. Tökéletes. Éppen ezért rosszul éreztem magam, amikor kiderült, nem ide megyünk. A többiek hál’ Istennek Bajót mellett döntöttek péntek esti indulással, és szombati mászással. Persze a péntek estét lecsúsztam egy hirtelen felindulásból elkövetett fürdőzéssel a Velencei tóban. Tehát 1 napos lett nekem a tábor.

Norbival fél 11felé érkezünk meg Bajót szép falujába. Kissé zavarban vagyunk, hogy honnan jövünk, mert a mászó kalauz térképen az északot jelző nyíl dél irányában mutat. Persze ez nekünk nem jelent problémát és máris szaggatjuk a traktor/tank vájta földes utat Norbi Tűzpiros Suzuki Swiftjével magunk mögött hagyva a kijelölt parkolót. Erdőben kocsival? Tahó dolog! Ezért egy kicsit hangosítok is a Templomégető metál zenén, ami a lelkem legmélyebb bugyrába is koromsötétséget hoz. Bárcsak szakadna az eső is. Persze a két tahó eltéved az erdőben, tehát vissza a parkolóba és most rendes turistaként, cserkészdalokat énekelve keressük a kék omega/patkó/barlang jelzést. Az írás így áll a szentkönyvben: „A földútról egy kanyar után (~2km) térjünk le jobbra (a leágazás tavasszal könnyű eltéveszteni a nagy lombok miatt), majd kövessük az ösvényt. A sziklák jobbra találhatók ~20- 100m távolságra.” Vala.

Éppen ezért Norbival mindenhol befordulunk jobbra egy „tuti, hogy ez az” felkiáltással. Így lett bolhából elefánt: ~ 6km. Persze ezt nem áruljuk el a többieknek, és Kriszt még le is csesszük, hogy miért jön fel kocsival, amikor egy kényelmes 20perces erdei sétával megtehette volna az utat.

Öröm látni, hogy hányan jöttek. Úgy is fogalmazhatnék, hogy Bajót kisidőre Bxsc fennhatósága alatt állt. Egy rakás gyerek próbálja ellesni Krisztől az ereszkedés csínját-bínját, egy fáról lelógatott kötélen. Hátérben sportos szülők figyelik nagy érdeklődéssel a pruszik csomó fontosságáról az előadást, az „ez fogja meg majd a gyermekemet” csillogással a tekintetükben. De nem szólnak. Bíznak Kriszben, és ahogy végig nézzek rajta megértem miért. Testvéri szeretettel és apai szigorral bánik velük. Oktatása alapos és kissé naturalisztikus. Valahogy így: Ha ezt nem kötöd meg, akkor kampec…

Fent a sziklánál még több ismerős vár minket. Hamar csuhaj kedvem is kerekedik. Levegőben érezhető a pozitív vibrésön. Eszembe is jut egy kis rész Ladánybenétől:

…Nem mindegy hol hordod a gazdagságot, ember
A tárcád, vagy a lelked van tele értékekkel…

Közben találkozok Debi brigád briliáns tagjaival, akik még kint maradnak egy éjszakára. Egy enyhe nyilallást érzek belül, és egy hang, nem is túl mélyen, maradásra unszol. Amikor ezt közlöm Norbival kis gondolkodás után (0,00014 másodperc) rávágja, hogy ő is marad. Meg se lepődök, hisz’ tudom, hogy milyen lelkes, és hogy mindenben benne van. Norbi szerintem te az, az ember vagy, aki a másik után ugrik a kútba, de nem ostobaságból, hanem puszta kalandvágyból.

Mászunk itt-ott, és végül jön a finálé: A Jankovics-barlang. Kár, hogy nem lehet itt mászni… Kicsit olyan hangulatú, mint a szlovéniai Kotecnik. Viszont a srácok-lányok nagyon élvezték az ereszkedést. Nem csodálom. Egy kötélen csüngesz 30méter magasságban, a semmiben. A szikla, ami körbe vesz 4-5 méter messzeségben. Abszolút kitett érzés, viszont felemelő, és szerintem tanulásnak is nagyon jó. Nem kell arra figyelni, hova-mikkor lépsz, csak leengedni magad, és kész!

A többiek indulása előtt egy közös nagy szemét szedésre invitálok mindenkit, amit talán máskor is csinálhatna az ember, függetlenül attól, hogy az ő szemete, vagy sem; és végül túléléshez szükséges felszereléseket is beszerezzük, mivel Norbival csak egy (de inkább fél) napra jöttünk. A Hálózsákot a Dócs családnak köszönhetjük, a finom, szaftos falatokat, meg mindenkinek (külön köszönet a fél kiló ropiért, amit most is majszolok) majd könnyes-nyelves búcsút vettünk a többiektől, és vissza a sziklákhoz.

A Nagy- falon mászom. 6 évvel ezelőtt még nem tudtam megmászni ezt az utat, most meg Fülig Jimmy ábrázattal kúszok felfelé. Élvezzem a technikás mozdulatokat, a táblamászást, és a lehűlt levegő kelltette szelet, és a gigantikus hernyók hordáját.

Mire leballagok a sátorhelyre a Gergő rakta tűz már javában ropogtatja a száraz ágakat. A szél messzire elviszi a füst szagot. Ismét eszembe jut 100 dolog, ami miatt jó a tűz. A sötétség gyorsan és súlyosan száll le közénk: Fagyűjtésnél csak távolról lehet látni a pislákoló tábortüzet, csillagot egy darabot se a sűrűn lombkoronától. Sehol egy falu, vagy város. Hallom, hogy közeledik az ősz: az állatok egyre közelebb merészkednek, és sokkal aktívabbak. Rókák, bálnák meg a halálmadarak. A Sejtelmes zajokat még misztikusabbá teszi az ágak között átszaladó szél. Hogy ne féljük, kinyitunk egy Tokajit, és hálálkodunk a bortermesztőknek.

Reggel elgémberedve ébredek. Mikor is öregedhettem meg? Régen egy kecske hátán is elaludtam volna, most meg a viszonylag egyenes talaj és egy polifon se elég. Kint hűvös szeles idő van. Tökéletes megmászó idő, de most éppen befagy a fenekem. Hamar tüzet csiholunk még mielőtt komoly fagyási sérüléseket szenvednénk. Reggeli elköltése után a „hideggel” dacolva felmegyünk a sziklákhoz. Mindenkin kabát, sapka, hiányos öltözékem révén a derekamra egy hálózsákot tekerve megjelenünk a fal alatt, ahol strandruhában másznak a napon az emberek. Mi is neki vetkőzünk, majd elkezdünk büntetni a Négyes-nehézség világában. Norbi rendkívül furcsállja, hogy mi módon lehetséges az amikor 3 másodperc alatt mászik 20métert.

Indulnunk kel, Norbi koncertezni megy. Mire is? Hogy egészen konkrét legyek nem tudok ilyen adatokat közölni. Így aztán elindulunk erre a hogy is hívják bulira. És ez tette fel az i-re a pöttyöt. (rejtett üzenet)

Zsolti voltam, aki ki kéri magának
a reklám helyét ide: Szeptember 10. II. Battai Boulder kupa! Bővebb információért gördíts egy kicsivel lejjebb!