Egyszerű, mégis nagyszerű!

Most már nyugodtan mondhatjuk,hogy tavasz van. A fák rügyeznek, és a hőmérséklet is kellemes. A nap is sokat melenget minket, és Magyarország sziklái is hamarosan leszáradnak. Kicsit még szokatlan érzés,hogy ha kedvem szottyan kimegyek a sziklákra vagy egyszerűen csak csámborgok Százhalombatta üde levegőjét beszippantva, megszűrve az iparszagot.
Emberek! Minden egyes percét élvezzétek ki a jó időnek,mert ha itt lesz a rossz idő jogtalanul siratjátok majd a nyarat.

Ne kalandozzunk el annyira. Szombat reggel 4órás alvás után riadóra ébredtem. Kürt legbelül szólalt meg, és nem hagyott nyugodni: Testem jelzett, hogy mennem kell mászni. Nincs mese, most ő az úr. Persze még csak azt nem tudtam hova. Nem beszéltem meg semmit senkivel. Hívtam Kriszt, aki ki volt kapcsolva – még alszik szerencsére, gondoltam- és írtam fészbukon is…Semmi. Krisz végül is visszahívott: Székesfehérváron ébredt,de leegyeztettünk egy kis mászást. Innentől ami történ az beleillet volna egy Orosz prózába, amikor a főhős eltéved Szibériába. Hosszú-hosszú cselekménymentes órák, mindenféle ige nélkülözésével, hogy visszaadja a kedves olvasónak azt az érzés, hogy az idő nem halad előre, inkább csak stagnál egy helybenJ

Végül is délután 3kor elindultunk Pázmándnak: Gyula, Krisz, Én és három kresped. Kocsiban ülve azon tűnődtem, hogy hány és hány féle képen lehet megközelíteni Pázmándot. Például itt is ez, amin megyünk. Sose mentem még Velence felé ezen az úton. Aztán Krisz meg is kérdezte:

-Te, főnök, most hova a francba megyünk?

-Paliékhoz Kővágószőlősre, nem?
Nem. Még szerencse, hogy Pázmánd egy kőhajításnyira van tőlünk, de talán az Istenektől is, és ez megmagyarázná azokat a pompás boulder tömböket beilleszkedve a festői szépségű falu dombjának az oldalába. Először legfelül kezdtük a mászás. Remek kis fal ez a kunsztolgatásra kezdőknek és haladóknak. Eszünkbe jutott többször is Babcsán Gábor, ki régebben nagy lelkesedéssel mutogatta bouldereket. Próbálgattuk Kis Pipát, Nagy Pipát és sok talán neve nincs, számunkra meghatározhatatlan nehézségű problémát. Mászás jellege inkább feltöltődő és örömmászás volt, mint inkább véresszájúskodás.

Helyről még szeretnék annyit elmesélni, hogy Százhalombattától körülbelül 35kilométerre van. Nagyszerű hely egy kis lelassuláshoz a pörgös HÉTKÖZNAPOKBAN is. Ha autóba szálunk akár munka/suli után is kilehet jönni ide, főleg nyáron, amikor hosszabbak a nappalok és egy izzasztó mászás után megpihenhetünk a Velencei-tó partján kezünkben jól megérdemelt sörünkkel. Lehet, hogy nem tudsz 100-at húzni itt, meg campusozni, mint a Hangárban, de sokkal nagyobb élmény. Pázmánd egyszerű, mégis nagyszerű!

Zsolti voltam.

Béke!