... és hogy hozzá csapódjak a témához:
Karesz és én nagy kérdések közepette - nem tudtuk eldönteni, hogy még is hova sodorjon minket a tavasz illata (szóba került a tatai Szédítő-sziklák, Tardos, csodálatos és fantörpikus Gerecse, esetleg még a pesti Franciabánya) - szombat délelött útnak indultunk a Pilisben található Oszolynak. Utazgattunk jobbra-balra, HÉVeltünk, buszoltunk saztán gyalogoltunk Csobánkáról föl a sziklákhoz.
Igazából nem sokat éreztem még a tavaszból, nem sokat tudtam mászni, Karesz persze kicsivel többet mászott mint én. Én egy hatosnak estem (hanyatt) neki, alig merem is leírni de Topropeban. Sőt, még útközben belekellett űlnöm is, hogy kesztyűt huzzak a kezemre. Karesz még megmászott egy hetest, aztán úgy döntöttünk, hogy a hideg nyert, de nem sokkal, nem kellett neki sok hogy a nap süssön. Nos tehát összepakoltuk dolgainkat és lementünk a kisfaházikóba egy-egy forraltboré'.
A hely nagyon tetszik nekem, nagyon nem éreztem, hogy zsíros lenne (valószínű az ujjak elfagyása miatt..), tetszett ez a kis falu és tetszett a szikláig való eljutás. Hamarosan vissza szeretnék térni, aki akar jönni szóljon és megdiskuráljuk, megvitatjuk, megfellebződünk, elmegvitatjuk jogainkat...
Addig is erő veletek, tavasz áradat izomból és persze MoFaya!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése