2. resz
Becs szelen älunk es En arra gondolok, Közep- Europa autosainak nyolcvan szäzaleka lätta mär a huvelykujjamat. Komolyan. Pözso lassit mellettünk, jol megnezi magänak az ujjam, majd nevetve felmutatja sajätjät. Visszanevetek, mintha nem lättam volna ezt a viccet kismillioszor. Nyugodt vagyok.
Ket nap utän leptunk le Barboratol, kinek emlekül Liz odairta a wc falära: Az elet nem az amit talälsz, hanem amilyennek csinälod magadnak - vagy valami ilyesmit. En is ott hagytam szignomat: Idezet egy szerencse sütiböl - vagy valami ilyesmi. Erzekeny bucsut vettünk es elindultunk Prägäba.
Meg egy vicces auto huz el mellettünk. A märkäjät nem ismerem fel, mert felelmemben behunytam a szememet is, mikor egyenesen felenk hajtott es örült modjära nyomni kezdte a dudät. Nyilvän ez jo poen errefele, kicsit szegyenlem is magam, amiert nem ertekelem, es igy magamra veszem. Mely lelegzetet veszek, es tovabbra is nyugodt vagyok.
Mikor Lizzel kiertünk a värosszelere, hamar elökaptuk elsö täblänkat. Ez ällt rajta: Brno/ Prague. Felorät setältunk uticelunkkkal a kezünkben, inhüvelygyulladäst megközelitö szenvedesekkel a hüvelykujjunkban, meg se vett fel minket senki. Nem csodälom, ha nem lättam volna a terkepet, azt mondanäm a belväros közepeben älltunk, nem kifejezet stoppos hely.
Egy ponton megtorpantunk: Elertük az autostraße bejäratät. ujjabb felorät ällunk itt, csekely esellyel. A bejärat ugyanis nem mäs, mint egy hatalmas eloszto. Mindenhovä nyilnak utak: Prägäba, vissza Becsbe, Pozsonyba, Klagenfurtba, na es persze Romäba. Ha jobban belegondolok ezer autobol, ha egy megy Prägäba, bizonyära az is tele van. Vagy az auto, vagy a soför töke... Lenyeg az egy: Itt nem maradhatunk!
Nincs mäs megoldäs, be kell vettnünk magunkat a közepibe! Mind a ketten csinältunk mär ilyet nem ez az elsö.
Kisebb hurrikän is kelletkezett, mikor elhuz mellettünk egy negyven tonnäs kamion, szäzhusszal. A soför valamit kikiält az ablakon, de az irgalmatlan tempo magäval vonszolta az elhalo szitkokat, nem maradt semmi mäs, csak egy artikulätlan bömböles, es a monstrum dübörgö zaja. Pokerarc. Mäshogy ezt nem lehet csinälni. Igen, ha az ember otthon ül azt mondja: ezt nem csinälja! Nincs az az Isten amiert En ilyen helyzetbe kerüljek!
Es megis! Az ember akaratlanul is bele fut ilyen fura helyzetekbe, es akkor nem segit rajta semmi mäs, csak a rideg-komor tekintet, mintha az egeszröl nem is lenne tudomäsa, mintha mindez nem is vele törtene
Aztän talältunk egy idälis helyet. Az ut kiszelesedett, es leällosävä alakult. Letettük täskäinkat, es värtuk megmentönket, ki majd kiragad minket ebböl a remälombol.
Na talän most...! A Toyota vezetöje lelassit. Nem vihog, nem integet, egyszerüen csak lelassit. Itt az ideje, hogy megfogjam öt a szememmel, a mosolyommal es a kisugärzäsommal. Vidäm gondolatok todulnak fel bennem, leginkäbb otthoni dolgok. Ez a legjobb modszer. A soförrel el kell hitetni, hogy kivänja a tärsasägunkat. Fel kell kelteni benne az erdeklödest. Azt akarom, legyen meg a Heureka! erzes. Igen, ezert eltel eddig barätom! Eleted tenget-lenget, de most ertelmet nyert!
Tevedtem. A Toyota egyszerüen csak lefulladt. A soför ujrainditja, köver gäzt ad, es nem feled el integetni sem. En meg csak älok, es nem ertem mi törtenik. Tenyleg negy oräja stoppolunk egyetlen fuvar nelkül? Hät van ilyen? Kezem reszket, fogam csikorgatom. Legszivesebben hozzävägnäm a täblät az autohoz, vagy inkäbb, csak ugy mint a filmekben, rävetnem magam a kasznira, remületet es ketsegbe esest teremtve ezen a kellemes csütörtöki napon.
De azert nyugodt maradtam, akär egy jolakott koala.
Alig älltunk tiz perce az autopälyän märis megjelentek a zsaruk. Zsebredugtuk hüvelykujjainkat, es ärtatlan arcot vägtunk, mintha csak a beväsärlo központban lezengenenk. Rendörök igen kedvesek, mär-mär megertöek es negedesek. Figyelmeztetnek minket, itt tilos a stoppoläs. Akkor hol lehet? Mire a välasz: Menjünk häromszäz meterrel feljebb.
Hät mi mentünk is, mögöttünk rendöri kiserettel, villogo kek fennyel, mondanom sem kell igencsak elegedet voltam. Milyen csodälatos! Milyen szep is az, hogy igy segitenek es vigyäznak ränk...
Häromszäz meterrel arrebb ränk szolnak: Most mäszunk ät a szallagkorläton es menjünk ki azon a picike ajton, amit addig meg eszre sem vettünk.
-Hovä vezet?- kerdezi Liz.
- Egy mäsik utra.
-Tudunk ott stopolni?
- Persze.
-Präga fele?
-Persze.
Megköszönjük nekik a segitseget, majd ahogy kertek atevickelunk a dzsindzsäson es feltärjuk az ajtot. Ha! Micsoda szemen-szedett hazugsäg. Az ember csak percig higyjen az egyenruhänak, märis szemen köpik. Piha! Ut? Milyen ut? A semmi közepere nezünk, es ezt valaki utnak nevezi, räadäsul könnyen stoppolhato prägai utnak?
Szovä akartam tenni a biztosurnak a felreertest, na nem ugy mintha, ö tett volna lovä minket, csak ugy... tudjätok, tärsalgäsi szinten, hisz nyugodt voltam akkor is.
Egy erös lökest erzek, es mind a ketten ätestünk a tuloldalra, a semmi közepere, ahol feldöntött kukäk es nehäny beväsärlo kocsi värt reänk. Az ajto azonnal bezärult. Kilincs nincs rajta, visszaterni lehetetlen. Liz valamit kärog, de engem sokkal inkäbb lekötnek a beväsärlo kocsik. Valahogy csak lehet hasznositani? Nem lenne rossz, ha nem kellene cipelnünk a harminc kilos zsäkjainkat.
Miutän Liz kikäromkodja magät, es en leteszek a lopkodäsrol utnak indultunk, hogy megkeresük az autopälya bejäratät. Vagy egyältalän magunkat a terkepen.
Na ez mostmär biztos megäll! Minek is menne toväbb?- Szugerälom a következö sofört az autopälya bejäratänäl, es felig igazam is van. Mutatoujjal lefele bök, jelzi nem megy toväbb, Becsben marad, csak ezert nem vesz fel, de azert sok sikert.
Ujabb ora telt el es mostmär ket täbläval hadonäszunk. Az egyiken maradt a Brno Prague felirat. A mäsik folyamatosan vältozik: hol egy kis rajz jelenik meg egy benzinkutat äbräzolo piktogrammal, hol a better autostop?, hol az ALLES felirat.
Öt oräja probäljuk elhagyni a värost. Öt kerek oräja. Pont belefert egy kellemes tura az autopälyän, rendörökkel egy kis hadakozäs, kovälygäs a kertvärosban es nyolvankilencezet- hatszäzöt mosoly es szemvillantäs a soföröknek. Ez bele, de nem több... legaläbb is amit a fuvart illeti.
De en persze nyugodt vagyok.
Azt emlitettem mär, hogy esik az esö...?
Tuti valami komediät rendeztek a Joistenek, es most en vagyok a föbohoc. De ez tevedes. En nem viccelek, En nyugodt vagyok keremszepen, az idegesseg messze äll tölem keremszepen... De most mär jöjjön valaki ertünk! Most! Azonnal!
Eszre se veszem, közben egy mercedesz äll mellettem. Felig leeresztett ablak mögül csak ennyit hallok meg:
-Prägäba mentek?
Bekesseg
Zsolti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése